Ősi reflex: Üss vagy fuss!
Erős szívdobogás, kézremegés, gyomorforgás, izzadás, mellkasi nyomás.
Ugyan minden érzéshez kapcsolódik valamilyen testi érzet, a félelem érzése kiemelkedik a többi érzés közül azáltal, hogy az egyik legintenzívebb reakciót váltja ki testünkből.
Nem véletlenül, hiszen a félelem legalapvetőbb ösztöneinkből táplálkozik: évezredekkel ezelőtt, túlélésünk érdekében egy veszélyes inger hatására szervezetünk azonnal „üss vagy fuss” üzemmódba kellett hogy kapcsoljon.
Ma már nem oroszlánokkal kell élet-halál küzdelmet folytatnunk, hanem elsősorban egzisztenciális és kapcsolati kérdésekkel harcolnunk. Mégis, a félelem megőrizte ősi, elemi erejét és sokaknak okoz nehézséget.
Félelem a testben
A félelem manapság sokféle formát ölthet: például krónikus stressz, szorongás, kényszerek, teljesítmény- vagy megfelelési nyomás alakjában jelenhet meg életünkben. A félelem azonban nem csak lelki betegségek kialakulásához vezethet.
A folyamatos és hosszantartó félelmi állapot – agyi és idegrendszeri stresszválaszokon keresztül – testünkre is közvetlenül romboló hatással van: gyengítheti az immunrendszert, keringési és emésztési problémákat okozhat és emlékezeti képességünket is csökkentheti.
Így betegít meg a félelem ketrece
„Belebetegszik a félelembe” – ismerős mondás, ugye?
Legtöbbször valamilyen félelem rejlik a mögött, hogy nem lépünk ki egy olyan helyzetből, amiről tudjuk, hogy fájdalmat okoz számunkra.
Például nem lépünk ki egy rosszul működő párkapcsolatból, mert félünk, hogy egyedül maradunk, vagy nem váltunk stresszes munkahelyet, mert félünk hogy nem találunk mást, amiből meg fogunk tudni élni.
Így történhet meg az, hogy – gyakran egy nem tudatos félelem miatt – sajnos beletörődünk abba, hogy megváltoztathatatlan a helyzetünk - gyakori következményként pedig belebetegszünk tehetetlenségünkbe.
Ne félj a félelemtől!
A félelem tulajdonképpen ugyanolyan érzés, mint az összes többi – mégis ameddig általában nem szoktunk félni az örömtől, dühtől vagy bánattól, a félelemnek a puszta gondolata is félelmetes tud lenni. Ráadásul az egyik legkevésbé irányítható érzésként is él a köztudatban:
Igazán félő embernek azt mondani, hogy „ne félj!”, olyan, mintha egy folyónak azt mondanád, hogy folyjon visszafele: elég biztos, hogy sikertelen próbálkozás volna és felesleges erőfeszítésekbe kerülne. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a félelem ne volna legyőzhető!
Mindössze más irányból kell azt megközelíteni:
Először azt a hitet kell megerősíteni magunkban, hogy képesek vagyunk legyőzni bármit, ami szembekerül velünk - ez pedig önbizalom kérdése.
A bátorság tanulható!
Fontos hangsúlyozni, hogy a félelem természetes érzés! Nem az a cél, hogy sose érezzünk félelmet, hanem hogy amikor átéljük, megtanuljuk azt kezelni. Mark Twain szavaival:
Hidd el, Te is képes vagy arra, hogy megtaláld belső erődet, szembenézz félelmeiddel és legyőzd azokat.
Az első lépést félelmeid legyőzése felé pedig már megtetted, ha meghoztad a döntést, hogy szeretnél megtanulni bízni magadban.
Kérdéseid vannak? Keress bátran a lelkisugo@gmail.com címen!
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!