ELŐRENDELHETŐ! ✨🦋✨

Nem, nem igaz, hogy minden fejben dől el – és nem te vagy a hibás, ha nem tudsz egyszerűen „túllépni” rajta.

Annak ellenére, hogy mindannyiunk élete teletűzdelt veszteségekkel, kevesen tudjuk, hogy hogyan engedhetjük a múltat  – illetve hogy mit is jelent ez a gyakorlatban. 

Miért nem működik a "csak lépj tovább" tanácsa? 
Mi a különbség önsajnáltatás és önegyüttérzés között? 
Mit értünk félre a megbocsátásról?
Honnan tudom, hogy feldolgoztam a múltam?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresem a választ könyvemben, ami egy rendhagyó belső utazásra hív az önegyüttérzés útján. Szeretném megosztani A bábon keresztül Veled mindazt, amit tanultam az elengedésről, mert vallom, hogy e tudás átadása nemcsak rendkívüli változásokat hozhat az életünkbe, hanem meggyógyíthat olyan sebeket is, amelyeket (túlságosan) hosszú időn át hordoztunk magunkkal.

A báb egy mély önismereti könyv mindazoknak, akik mernek szembenézni saját fájdalmukkal és szeretnék felfedezni az abban rejlő erőt - hiszen csak azt a fájdalmat tudod elengedni, amit hajlandó vagy átérezni.  

ITT RENDELHETED MEG! ✨🦋✨

Várható megjelenés: 2025. február

Miért is írtam meg A bábot?

Még most is elég kristálytisztán hallom a fülemben csengeni azt a rendkívül határozott hangot, ami kb. 4-5 évvel ezelőtt, a konyhánk közepén állva, egyszerűen a fülembe súgta:

“Írd meg A bábot.”

Kinek-kinek saját hitére bízom, hogy miben hisz - intuícióban, tudattalanban, vagy a "fentiekben" -, de kevés ilyen egyértelmű feladatot kaptam az életemben, így elég komolyan vettem.

- Könyvet kell írnom az elengedésről... - meséltem nővéremnek később egy kávé mellett. - Megsúgták.

Később, sokszor mondtam neki: kicsinek érzem magam hozzá, de A báb magát iratja. Nincs sok beleszólásom, hogy merem-e megírni, vagy sem... 

És tényleg így volt.

A kézirat lassan, nagyon lassan kelt életre. Talán azért is, mert ezt a könyvet nem akkor akartam írni, amikor jól vagyok, hanem akkor, amikor semmi sincs rendben; amikor krónikus betegségem elvitt a tűrőképességem határáig, és a legmélyebben sirattam a saját egészségemet. Mert pontosan tudtam, hogy milyen könnyű értekezni az elengedésről akkor, amikor jól mennek a dolgok. 

Én akkor akartam írni a fájdalomról, amikor minden sorát a csontomban tudtam érezni. Amikor minden szónak ismertem és éltem a súlyát. Mélypontomon, de erő(m)ben állva született.

Hiszek ebben, mert az első pillanattól fogva tényleg elképesztő hátszele volt A bábnak. Ezt a könyvet felkarolták. Mindig pont akkor és pont ott kaptam segítséget hozzá, amikor és akiktől kellett. Ha megakadtam, vagy elkezdtem kételkedni, azonnali jelet kaptam, hogy folytassam. A legnagyobb örömöm pedig az lett, hogy egy olyan apró, de csupaszív csapat rendeződött a könyv köré, akiknél fantasztikusabbat el sem tudnék képzelni.

Lehet, mindez érzelgősnek vagy fennköltnek hangzik. De nem baj. Akkor is ki kell mondanom, mert ezt érzem igaznak! A bábnak lelke van, mert lélekkel, lélekből írt könyv. 

És remélem, hogy Ti is érezni fogjátok ezt benne.