„Nem azért nem merünk kiállni magunkért, mert gyávák volnánk; azért nem merünk nemet mondani, mert korábban, amikor nemet mondtunk, érzelmi zsarolás áldozatai lettünk. Azért nem merünk lassítani vagy kevesebbet teljesíteni, mert megaláztak minket korábban, amikor „nem tettünk le eleget az asztalra”. Azért nem merünk megállni, mert lustának hívtak minket, amikor pihenni próbáltunk. Azért nem merjük kimondani, amit gondolunk, mert felpofoztak, amikor megtettük. Azért nem merünk kilógni vagy más útra lépni, mert kinevettek korábban próbálkozásaink miatt, és most megdermeszt a szégyen gondolata.
(…)
Eljöhet azonban az a pont, amikor nagyobb fájdalommal jár megfojtani önmagadat, mint megengedni mások kritikájának ólomsúlyát a mellkasodon. Amikor ijesztőbbnek tűnik folytatni azt, amiben éled a mindennapjaidat, mint adott esetben lerombolni mindent és elkezdeni újraépíteni az életed az első téglától kezdve.
Ekkor kell a legbátrabbnak lenned, és emlékeztetned magad arra, hogy bármilyen nehéz is lesz kilépned abból a helyzetből, ami sorvaszt vagy bármilyen áldozatokat is kell majd hoznod azért a változásért, amire vágysz, a fájdalmon túl a szabadságodat találhatod meg. És ez egy felbecsülhetetlen ajándék.”
– részlet A bábból –
...Már a könyvesboltokban is!