Az anyává válás krízise tabu - az pedig, hogy egy gyermek születése veszteségélmény legyen, eretnek gondolatnak számíthat.
„Kapd össze magad, Te akartad ezt, más is megoldja, minek kellett akkor, bezzeg más összetenné a két kezét a helyedben, a Jutka egyedül neveli mégse panaszkodik, mosolyogj már, hálátlan vagy, a gyerek megérzi ám, hogy ilyeneket gondolsz...”
Kegyetlen és bűntudatkeltő mondatok – mégis túl gyakran kapják meg őket újdonsült anyukák, vagy vádolhatjuk akár magunkat velük…
Kevesen tudják, hogy *minden esemény, ami jelentős változást okoz* életünkben, vonhat maga után gyászreakciót.
Azon túl, hogy egy gyermek születése életünk egyik legnagyobb változását hozza magával, számos, különböző veszteségélményünk is kapcsolódhat hozzá. Mindezekről azonban nem beszélünk, hiszen úgy tartjuk, hogy nem illik róla beszélni, teljesítménynyomás alatt érezzük magunkat, esetleg szégyelljük érzéseinket.
(A gyászreakció – ami NORMÁLIS és EGÉSZSÉGES, nem az akaratgyengeség, a lelki labilitás vagy az önbizalomhiány jele! - leggyakoribb tünetei közé tartoznak: az érzelmi hangulatingadozások, gyakori sírás, ingerlékenység, düh vagy félelem felerősödése, ami váltakozik a kiüresedettség és elérzéstelenítettség érzésével, koncentrációhiánnyal, s olyan testi tünetekkel járhat, mint a krónikus fáradtság, étkezési zavarok vagy mellkasi fájdalmak)
LEHETSÉGES VESZTESÉGÉLMÉNYEK gyermek születése kapcsán:
- testünk és az ahhoz való viszony megváltozása, testképünk átalakulása
- a szülésélmény, ha nem úgy alakult ahogy vártuk, főleg, ha traumatikus volt vagy szülészeti erőszak áldozatai voltunk
- korábbi életszakaszunk lezárása, gyermek előtti önmagunk elvesztése
- a várandósság élményének vége (ha szerettük a terhességünket)
- testi autonómiánk elvesztése, szükségleteink és vágyaink feladása
- napirendünk felborulása, az alvásunk elvesztése (az alvásdepriváció iszonyatos krízis a szervezet számára)
- felborult/újrarendeződő családi szerepek, ebből fakadó párkapcsolati stressz
- szexuális élet romlása, libidóhiány
Igen, ezek többsége – ahogy a krízisekre általában jellemző! - átmeneti, de csak azért mert valami MAJD jobb lesz és könnyebb, nem jelenti azt, hogy ne fájhatna az, ami nehéz az itt-és-mostban.
Mindehhez iszonyatos szégyen kötődhet, amire a környezet vagy a belső hangunk is rátesz egy lapáttal, mondván: „ha jól csinálnád - ha nem lennél sz.ranya! -, nem lenne ilyen nehéz.”
Nem. Kedves, azért ilyen nehéz, MERT jól csinálod. (Ezt olvasd újra, ha kell!)
Ráadásul a gyász sosem kizárólagos – amikor gyászolunk, egyszerre érezhetünk akár egymásnak teljesen ellentmondó érzéseket! Azaz: sirathatom a régi életem, a testem, félhetek, fájhat, kimerülhetek, tele lehetek kétségekkel, szenvedhetek ÉS bizonyosságom lehet abban, hogy életem legjobb döntése volt gyermeket vállalni; ÉS tudhatom, hogy mindent, de mindent megér.