Apukám szokta mondani, hogy "a régiék még tudták, hogy az almára egy egész évet kell várni, mire megérik - s mikor beleharapunk, egy egész év várakozásának édes örömét ízleljük benne."
Gyakran jut eszembe ez a mondat a nyár közelgő vége felé fordulva, amikor az aratások és szüretek idejébe lépünk.
Persze, a nemzetközi áruszállításnak köszönhetően az év minden napján ehetünk almát, szőlőt vagy körtét… de talán éppen ez a minket körülvevő gyorsaság erősíti fel, hogy mindent azonnal akarunk. (Pedig gyerekeknél is az érettség egyik jeleként tartjuk számon a késleltetés képességét.)
Pszichológusként alaptapasztalatom, hogy épp annyira hajlamosak lehetünk sürgetni önmagunkat, mint visszafogni.
Nemcsak nem hagyunk időt a változásnak, érzelmeink és gondolataink letisztulásának, de gyakran azt se vesszük észre, amikor valami "túlérett". Emiatt pedig azt érezhetjük, hogy megakadtunk.
Amikor nem tudatosítjuk, hogy mi változik bennünk, elszakadhatunk önmagunktól és aktuális szükségleteinktől. Tedd fel tehát magadnak a kérdést:
Mi érett meg Benned?
Vagy, ha úgy jobban tetszik a kérdés: Mi változott benned az eddigi 2024-ben?
Lehet, megérett benned egy felismerés, egy elhatározás, egy döntés vagy egy következő lépés előre.
Lehet, hogy megérett benned egy mondat, amit ki kell mondanod, egy tett, amit véghez kell vinned.
Lehet megérett benned valaminek az elengedése, ami már nem szolgál többé.
Az is lehet, hogy érzelmileg váltál érettebbé, hogy a személyiséged fejlődött - bölcsebb lettél, kitartóbb vagy higgadtabb egy bizonyos dologgal kapcsolatban.
Bárhol is vagy most, állj meg és ne felejtsd el értékelni erőfeszítéseid és munkád gyümölcsét – legyen az bármilyen apró dolog. Ahogy a "régiek" is hálát adtak a szüreti termésért, úgy Te is értékeld magad mindenért, amit letettél az asztalra. Akkor is, ha egy év – vagy még hosszabb idő - kellett hozzá...🍐❤️