Segítség, önsorsrontó vagyok!

Elhatároztad – ennyi volt, elég, most kilépsz az ördögi körből, most megváltozol, mostantól kezdve nem hagyod magad!

Határozottságod azonban lassan – vagy gyorsan – de tovatűnik, s olyan, mintha korábban ott se lett volna. Visszalépsz a kapcsolatba, amelyet le akartál zárni, megeszed azt az ételt, amelyről lemondtál egészséged érdekében, és újra meg újra hagyod, hogy kihasználjanak mások...

A köznyelv önsorsrontóknak nevezi azokat a személyeket, akik látszólag önként és ok nélkül újra meg újra belesétálnak azokba a csapdákba, amelyekbe – saját bevallásuk szerint – nem akarnak.

De mit is jelent az önsorsrontás valójában?

„Normális ember ilyet nem csinál…”

Az önsorsrontás mögött az esetek többségében nem butaság, akaratgyengeség vagy naivitás húzódik, hanem súlyos önértékelési zavar.

Az, aki önsorsrontó, a közhiedelemmel ellentétben nem önszántából, szándékos önsértési vággyal sétál bele a csapdába – még ha kívülről úgy is néz ki.

Az önsorsrontó nem élvezi a fájdalmat, amit magának vagy környezetének okoz és utólag mély megbánást érez. Éppen tettei miatt érzett szégyene és vádló bűntudata rombolják tovább gyenge önértékelését, amely elsősorban bajba sodorta.

Miért jó önsorsrontónak lenni?

Ez a kérdés természetesen sarkított, azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy az önsorsrontásnak mindig van valamilyen „előnye”, azaz valamilyen rejtett szükségletünket elégítjük ki vele. Önsorsrontó mintázataink mögött általában tudatos vágyaink és tudattalan szükségleteink konfliktusa húzódik.

Azaz, az önszabotálás nem csak céljaidtól tart vissza, hanem egyúttal megvéd a csalódástól vagy az esetleges kudarc fájdalmától is.

Az agyunk tulajdonképpen védeni próbál a fájdalomtól azáltal, hogy a komfortzónánkon belül tart. A belső konfliktusaink azonban önismereti munkával feldolgozhatóak, s ezzel agyunkat is megtaníthatjuk arra, hogy „ne dolgozzon ellenünk”.

.

Mit tehetsz, ha felismerted magadon az önszabotálás jeleit?

1. Kezdd az önelfogadásnál!

Mindnyájan átélünk életünk folyamán „önsorsrontó” szakaszokat vagy helyzeteket – sőt, legtöbben naponta lefutjuk azokat a kisebb-nagyobb „önszabotálási” köreinket, amelyek megakadályozzák, hogy elérjük személyes potenciálunk legjavát.

Emlékezz arra, hogy ahogy próbálkozunk, úgy követünk el hibákat is – de bármikor meghozhatod a döntést, hogy megpróbáld azokat kijavítani. Ezért első lépésként gyakorold az önmagadnak való megbocsátást és aktuális helyzeted elfogadását. Az önelfogadás 11 alapkövéről itt olvashatsz többet.

2. Azonosítsd a csapdákat! (Gyakorlat)

„Önsorsrontásnak” nevezhetünk minden olyan korlátozó gondolatot, érzelmet, hiedelmet vagy viselkedést amely visszatart, hogy elérd amit tudatosan szeretnél: például boldog párkapcsolatot, egészséges testet vagy szép karriert.

A második lépés tehát az azonosítás – töltsd le innét Lelkisúgó munkalapod vagy végy egy lapot és gyűjtsd össze egy listában mindazt, amivel saját magadat akadályozod! Tedd fel magadnak a kérdést:

Melyek azok a visszatérő gondolatok vagy cselekvések, amelyekkel újra meg újra feszültséget, bosszúságot vagy fájdalmat okozok magamnak?

Adj magadnak időt arra, hogy a lehető legrészletesebben összeírd érzéseid és gondolataid.

3. Helyettesítsd a mintáidat!

Miután összeírtál mindent, minden listatételnél tedd fel magadnak a kérdést:

Mivel helyettesíthetem ezt a gondolatot vagy cselekvést?

Válaszaidat ugyanúgy rögzítsd! Közben ne a tökéletességre törekedj, csak próbálkozz megtalálni a legjobb megoldást.

Találd meg az okokat!

A fenti gyakorlat abban is segítséget nyújthat, hogy közelebb kerülj önszabotáló mintáid okához. Ha azonban úgy érzed, hogy önerőből nem tudsz kilépni köreidből, érdemes lehet felkeresned szakembert, mivel negatív mintáink mögött gyakran valamilyen fel nem dolgozott érzelmi- vagy egyéb veszteség áll.