Vannak olyan dolgok, amelyek titokzatosnak vagy furcsának tűnnek a pszichológusokban, pedig valójában nincsen mögöttük semmilyen különösebb titok. Ma négy olyan kérdésre válaszolok a személyes szemszögemből, amit gyakran övez rejtély a pszichológusokkal való munkában.
Mire gondol a pszichológus az ülés közben?
"Most biztos azt gondolod, nem vagyok normális", mondják néha a klienseim az ülések során, pedig valójában mi sem állhatna ettől távolabb. Amikor beszélsz, nem értékellek, elfogadom, hogy azzal vagy itt, amivel. Ez azt jelenti, hogy nem azzal vagyok elfoglalva, hogy osztályozzam, jó-e vagy rossz-e amit csinálsz.
Azonban igaz, hogy nem csak hallgatlak, mivel nagyon sok mindent próbálok egyszerre átgondolni: Hogyan vagy? Haladunk-e a munkában? Milyen érzés van éppen Benned? Mi az, ami támogatást igényel gyógyulásod, javulásod érdekében? Van-e a szavaid mögött valami, amit nem mondasz ki? Honnan erednek a tüneteid? Hogyan épül bele az élettörténetedbe az, amiről beszélsz? Becsapod-e éppen magad? Mi az, amit nem látsz meg? Van-e bármi jele elakadásnak vagy traumának, ami komoly figyelmet igényel? Mi az a visszatérő akadály, ami tudattalanul fájdalmat okoz Neked? Hogyan vezethetlek minderre rá? Mi az a házi feladat, ami a mindennapokban a legjobban segíthet?... és még sorolhatnám. Mindezekből és abból, amit Te megosztasz velem, pedig kialakul bennem egy kép rólad, ami mentén felépítem a számodra ideális tanácsadási folyamatot.
Elfogadással gyógyítunk, nem értékeléssel.
Miért kérdez annyit a pszichológus?
Tudom, milyen érdekes - van akinek pedig egyenesen fárasztó - élmény lehet, hogy állandóan kérdezünk, ráadásul gyakran nem is egyszerű kérdéseket teszünk fel Neked. A kérdezésünknek azonban két oka is van. Az egyik, hogy önmagában attól, hogy meg kell fogalmaznod egy választ, szükségszerűen letisztul benned mindaz, ami addig rendezetlenül kavargott benned. A másik oka pedig rendkívül egyszerű: ahhoz, hogy igazán személyre szabott segítséget tudjunk Neked nyújtani, fel kell tennünk azokat a kérdéseket, amiket.
Egy olyan világban élünk, ahol gyors és instant válaszokat szoktunk meg és mi pszichológusok gyakran szembesülünk azzal a vággyal, hogy mondjuk meg a "tuti receptet" egy problémára vonatkozóan. Segítő szakemberként viszont nem tehetem meg azt, hogy "hasamra ütve", az általánosításokból kiindulva válaszolok, hiszen mindenki más, mindenki helyzete egyedi. Az elhamarkodott döntések elkerülése érdekében mindig azt a megoldást kell megtalálnunk, amely számodra a legmegfelelőbb. Ehhez pedig arra van szükség, hogy részletesen feltérképezzük kérdésekkel a helyzeted, hiszen így Te is és én is tisztán látunk majd abban, hogy mi a következő lépés.
A pszichológus segít, hogy merj felelősséget vállalni önmagadért és boldogságodért.
Miért nem ad a pszichológus tanácsot?
Sokan meglepődnek azon, hogy a pszichológus nem ad közvetlenül tanácsot, azaz sose mondja meg, hogy pontosan mit tégy (vagy ne tégy), s ennek nagyon fontos okai vannak.
Életünk folyamán folyamatosan hatnak ránk mások elvárásai, meggyőződései és ötletei. Gyakori az, hogy mások megmondják, mit és hogyan csináljunk és az igazat megvallva, sokkal egyszerűbbnek tűnik ráhagyatkozni másokra, mint megtalálni a magunk igazát. A gyakorlatban azonban azért nem használnak mások tanácsai, mert azok 1) vagy nem veszik figyelembe a mi nézőpontunkat, illetve 2) csak javaslatok, azaz attól még, hogy valaki valamit mondd, szabad jogodban áll annak az ellenkezőjét tenni. (Kezeket a szívre: Ki az, aki szülei, barátai vagy ismerősei tanácsa ellenére ugyanúgy elkövette azokat a hibákat, amiket megelőzhetett volna vagy épp ellenkezőleg, az aggódó és ijesztgető tanácsok ellenére mégis belevágott abba, amit fontosnak tartott?)
Valójában nem szeretjük, ha megmondják nekünk, hogy mit kell tennünk és ezért kell a saját kérdéseinkre a választ magunknak megtalálni. A pszichológus tehát nem veszi át a felelősséget a Te életed döntései felett, hanem abban fog segíteni, hogy tényleg azokat a válaszokat, illetve azt az utat találd meg, ami számodra a lehető legjobb megoldást jelenti.
A jó pszichológusnak mindig Te vagy a legfontosabb.
Miért nem beszél magáról a pszichológus?
Az az idő, amit együtt töltünk a Te időd, azaz a Te érzéseid, gondolataid és történeteid állnak figyelmünk központjában. Etikátlan dolog lenne az üléseidet arra használni, hogy magamat helyezzem előtérbe, azaz a saját gondolataimat vagy érzéseimet fejtsem ki. Ha mégis megosztok valamit magamból, azért teszem, mert azt érzem, hogy szükséged lehet arra, hogy halld.
Emellett azért is törekszem a semlegességre, mert a tanácsadás, illetve a terápia éppen attól működik, hogy a lehető "legfehérebb lap" vagyok számodra. Bár furcsának tűnhet, minél többet tudsz rólam, annál nehezebben tudnak megjelenni közöttünk olyan érzések, amelyek a tanácsadás folyamatában alapvető fontosságúak. (Ha még sosem tapasztaltad, talán hihetetlennek tűnik, de tényleg sokkal könnyebb lehet egy "idegennek" beszélni a problémáidról, mint egy barátodnak vagy olyannak, akit ismersz.)
Pszichológusként tehát olyan vagyok, mint a barátod, aki nem a barátod - különleges egyveleg ez! S mivel én is érzem, hogy közöttünk egy furcsa, de rendkívüli kapcsolat van, mindig őszinte megtiszteltetés számomra, hogy megtisztelsz bizalmaddal.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!