„Semmi sem olyan, mint előtte volt”, az önértékelésünk romokban, miközben befészkeli magát tudatunkba a szorongató félelem, hogy megint megtörténhet…
A párkapcsolatok egyik leggyakoribb és legfájdalmasabb krízise a megcsalás - legyen szó akár érzelmi, akár szexuális hűtlenségről -, hiszen hatására nem csak a másikban rendül meg a bizalmunk, hanem a saját magunkba vetett hitünk is megtörhet. Hogyan „álljunk fel” egy megcsalás után, hogyan bízzunk újra a kapcsolat(ok)ban és önmagunkban?
Kettőn áll a vásár (?)
Bár a hűtlenség fordulópontot jelent a kapcsolatban, azt általában megelőzik különböző kapcsolati problémák vagy akár rejtett konfliktusok. A megcsalást ebből a szempontból inkább a kapcsolat egy tüneteként értelmezhetjük, semmint a kapcsolat megromlását kiváltó okként.
Ezen a ponton fontos megemlíteni, hogy minden kapcsolat egyedi, azaz minden helyzetnek más és más a története, így nem érdemes általánosításokba bocsátkozni a hűtlenség okait (és kezelését) illetően. Azonban minden esetben szembe kell néznünk a problémákkal, hogy dönteni tudjunk arról, hogy a kapcsolat közös megjavítása vagy a kapcsolat lezárása legyen-e a célunk. Ennek átgondolásában segíthet egy kapcsolati leltárazás.
Minden esetben őszintén és bátran kell szembe néznünk a problémáinkkal, hogy dönteni tudjunk kapcsolatunk jövőjéről.
Kapcsolati leltárazás, avagy az adok-kapok egyensúlyról
A kapcsolatot akkor is érdemes leltározni, ha már elköteleződtünk egy döntésünk mellett. Ez azt jelenti, hogy fel kell tennünk magunknak olyan (gyakran nem egyszerű) kérdéseket, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy tisztázzuk magunkban érzéseinket. Ilyenek például:
Milyennek él(t)em meg a kapcsolatban az adok-kapok egyensúlyt? Mi az, amit én nyújtottam a másik számára, vagy szerettem volna nyújtani? Mi az, ami a másiktól kaptam?
Melyek voltak kapcsolatunknak a szép emlékei, mi az, amiben gazdagítottuk egymást?
Mi az, ami benne tart(ott) a kapcsolatban?
Milyen érzést keresek a kapcsolataimban?
Milyen hibákat követtem/követtünk el, amelyeket nem akarok/akarunk újra elkövetni?
Vannak-e olyan minták, amelyek újra meg újra ismétlődnek a kapcsolatunkban vagy visszatérő problémát okoznak az életemben?
Félek-e a magánytól vagy az elhagyástól? Félek-e az elköteleződéstől?
Kötődök a másikhoz vagy függök a másiktól? Egy olyan kapcsolatba kapaszkodom, amiben már régóta szenvedek?
Valami olyasmit akarok érezni, ami már elmúlt vagy alapvetően jól működik a kapcsolat és érzem benne még a szeretetet és a törődést?
Ha ezekre a kérdésekre képesek vagyunk őszintén válaszolni, csökkenhet bizonytalanságunk döntésünk helyességét illetően, ami gyakori hűtlenség esetén.
A megbocsátás nem egy érzés, hanem egy döntés következménye.
Megbocsátás vagy továbblépés?
Téves ez a kérdésfeltevés! Valójában úgy kellene szólnia, hogy megbocsátás ÉS továbblépés:
akár „továbblépsz” és véget ér a kapcsolatotok, akár együtt maradtok és megpróbáljátok megjavítani azt, ugyanúgy meg kell történnie a megbocsátásnak.
A bizalom elvesztése fáj, így gyakran az újabb csalódást úgy próbáljuk elkerülni, hogy lezárunk és többé nem merünk bízni. Ha nem bocsátunk meg a másiknak – és önmagunknak –, továbbvihetjük fájdalmainkat a következő kapcsolatunkba is.
Sajnos éppen ezen a ponton akad el a legtöbb javító próbálkozás. "Szeretnék változtatni, de egyszerűen nem érzem azt, hogy meg tudnék bocsátani neki!" - hangzik ilyenkor. Erre azt szoktuk válaszolni, hogy természetes, hogy nem érzed - hiszen nem érezhetsz olyat, amit még nem tettél meg. A megbocsátás érzése a megbocsátás cselekedetének következménye, azaz nem fogod tudni érezni a megbocsátást addig, ameddig nem döntöttél róla, hogy megteszed.
Amit tudnod kell a megbocsátásról...
J. W. James és R. Friedman, a Gyászfeldolgozás Módszer szerzői így írnak a megbocsátásról:
"A megbocsátás a világ legkevésbé értett fogalmainak egyike. Az értelmező szótár alapján, a megbocsát szó jelentése: "megszűnik neheztelő érzéssel lenni valaki (egy őt megbántó személy) iránt". Az elnéz szó jelentése: "közönséges, ártatlan, jelentéktelen dologként kezelni valakit vagy valamit". Ha azt gondoljuk, hogy ez a két szó rokon értelmű, akkor gyakorlatilag lehetetlen megbocsátani. (...) Mások érzéketlen, meggondolatlan, sőt rossz szándékú cselekedetei bántanak bennünket, de emiatt érzett folyamatos neheztelésünk és az, hogy képtelenek vagyunk nekik megbocsátani, bennünket bánt, nem őket. Képzeld el, hogy aki megbántott, meghalt. Vajon árt neki, hogy neheztelsz rá? Egyértelmű, hogy nem. És árthat Neked? Sajnos igen. Mint a feldolgozás minden más összetevőjénél, itt is az a célunk, hogy szabadok legyünk. Azért bocsátunk meg, hogy saját jólétünk érzését visszanyerhessük. A megbocsátásnak a másik személy felmentéséhez köze nincs." (Részlet a Gyógyulás a gyászból című könyvből)
"A megbocsátás egy szebb és jobb tegnap reményének feladása."
J. W. James & R. Friedman
Újrakezdés együtt…
Az újrakezdés lehetséges, amennyiben mindkét fél nyitott és motivált rá. Amikor a megcsalás másik oldalon vagyunk, tehát mi lépünk félre, ugyanúgy gyötörhet bennünket a bűntudat és az, hogy nem akar(t)unk a másiknak fájdalmat okozni. A bizalom újraépítése ezért mindkét fél részéről türelmet és szeretetet igényel, gyakran pedig külső támogatást is. A párterápiák igen nagy segítséget jelenthetnek azoknak a pároknak, akik szeretnék újrakezdeni a kapcsolatuk, de nem egészen tudják annak pontos mikéntjét.
Külön utakon…
Ahogy minden veszteségünket, úgy a szakítást is el kell gyászolnunk. A gyász elakadásának egyik jele lehet az érzés, hogy nem tudjuk elengedni a kapcsolatot. Ez különösen gyakori lehet akkor, amikor önértékelésünket attól tesszük függővé, hogy van-e mellettünk valaki vagy nincs. (Főleg kihívás lehet ezt leküzdeni társadalmunkban, amely folyamatosan azt az üzenetet közvetíti felénk, hogy egyedülállóként nem tudunk boldogok lenni.)
Ezért fontos, hogy a szakításra ne úgy tekintsünk, mint személyes kudarcunk vagy mint önnön alkalmatlanságunk „bizonyítéka”.
Egy szakítás életünk korábbi traumáit és fájdalmait is felelevenítheti, ami mélyítheti fájdalmunkat vagy önértékelési problémáinkat. Ezért ha úgy érezzük, hogy darabokban van az önképünk, hogy haragunk, bűntudatunk vagy a "nem voltam elég jó" érzése megbetegíti szívünket, legyünk magunkkal együttérzőek és ne habozzunk segítséget kérni a történtek feldolgozásában.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!