Az Önbizalom Iskolája sorozatunkban - 4 heti “leckén” át - górcső alá vesszük a magabiztosság és önbizalom érzésének legfontosabb alappilléreit. Kövesd a cikkeket itt a blogon, vagy @lelkisugo!
I. lecke: Barátkozz meg a kudarc gondolatával!
Rögtön a mélyvízbe ugrunk a „tananyagban”, és megvizsgáljuk azt az érzést, amely tapasztalataim szerint a legjobban akadályoz abban, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk: ez pedig a kudarc élménye.
Az önbecsülésünk, illetve annak javítására való törekvéseink gyakran a kudarcainkkal való megküzdés pontján akadnak el. Hiszen könnyű becsülni magunkat, amikor jól mennek a dolgok, amikor sikerülnek a kitűzött terveink és mindent „jól csinálunk”; de a valódi önbecsülés akkor is velünk van, amikor hibázunk vagy kudarcot vallunk.
Hiába próbáljuk az eredményeinket látni - amiket egyébként hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni -, sikereinkre fókuszálni és arra, amit szeretünk magunkban, ha kudarcaink újra meg újra lerántanak minket a mélybe.
Ezért olyan fontos lelki egészségünk és önértékelésünk érdekében megvizsgálni, illetve átírni a kudarchoz való hozzáállásunkat.
7 dolog, amit meg kell tanulnod a kudarcról
1. Sikerek és kudarcok úgy váltják egymást, mint nappal és éjszaka.
El kell hinnünk, hogy hibázni nem csak természetes dolog, de elkerülhetetlen része is az emberi életünknek, hiszen kudarcok és krízisek nélkül nem juthatnánk előbbre.
2. Ameddig félünk hibázni, félünk élni.
A kudarctól való félelmünk megakadályozhat abban, hogy kövessük szívünk hangját, ami megbánásokkal teli élethez és keserűséghez vezethet.
3. Minden kudarcból tanulhatsz – de csak ha az önszeretet vezérel.
Igaz, hogy minden kudarcunkból tanulhatunk valamit – ám erre csak akkor vagyunk képesek, ha szeretettel, türelemmel és elfogadással fordulunk magunkhoz.
4. Minden kudarc lehetőség gyakorolni az önmagadnak való megbocsátást.
Fontos megvizsgálnunk, hogy miképpen reagálunk arra, ha hibázunk vagy tévedünk, hiszen az önmagunknak való megbocsátás helyett az első reakciónk sokszor az önostorozás és önmagunk büntetése valamilyen formában. Az önszeretetet a gyakorlatban annál nehezebbnek érezhetjük, minél súlyosabb hibát vétettünk. Éppen ezért fontos, hogy a „kisebb”, mindennapi kudarcainkban is gyakoroljuk az önelfogadást. Az önmagunknak való megbocsátással párhuzamosan törekedhetünk arra, hogy megpróbáljuk jóvátenni cselekedeteinket, illetve megkövessük azokat, akiknek fájdalmat okoztunk.
5. A kudarcainkra való fókuszálás elveheti az erőnket és az életkedvünket.
Minél inkább arra fordítjuk figyelmünket, amit elszúrtunk és ami rosszul sikerült az életünkben, annál inkább „beleragadhatunk” a szenvedésbe.
6. Nincs semmi szégyellnivaló kudarcaink beismerésében.
Van, hogy kitartunk valami mellett, ami nem működik, csak azért, hogy ne érezzük a csalódás fájdalmát - ilyen esetekben pedig különösen fontos bátorságot venni és szembenézni önmagunkkal.
7. Nem kell mindig mindent véresen komolyan venni.
Tudom, hogy a csalódás komoly téma, hogy minden kudarc veszteség lehet, és jogod van ahhoz, hogy szomorúságot érezz, ha valami nem sikerül. Ám néha magunknak nehezítjük a dolgunkat, amikor kudarcnak tekintjük azt is, ami valójában nem az; amikor felesleges nyomás alá helyezzük magunkat, és felnagyítjuk egy hibánkat vagy “élet-halál” kérdést csinálunk teljesítményünkből.
“Házi feladat”
Ragadj meg egy naplót és vesd le gondolataidat!
Tarts önvizsgálatot, és tedd fel magadnak a kérdéseket:
Elhiszem-e, hogy normális és jó dolog hibázni?
Félek-e hibázni?
Kudarcaimra vagy eredményeimre fókuszálok-e többet?
Benne tart-e a szégyen egy helyzetben, amiből ki kellene lépnem?
Van-e, hogy túl komolyan veszek valamit, s elvesztem a rugalmasságomat, könnyedségemet? Hajlamos vagyok bolhából elefántot csinálni?
Ha legutóbbi kudarcomra tanulási lehetőségként tekintenék, milyen tanulságot vonnék le magam számára?
Folytatás következik!
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!