II. lecke: A türelem önbecsülést terem.
Elméletben mindannyian tudjuk, hogy a türelem rózsát terem - mégis a gyakorlatban iszonyat nehéz türelmesnek maradni egy olyan világban, ami folyamatosan rohanásra késztet, s ráadásul azt az érzést ülteti el bennünk, hogy ha nem sikerül mindent elsőre, azonnal és “időben” megvalósítanunk, mi csinálunk valamit rosszul… (Múlt héten a kudarc érzésével dolgoztunk, itt olvass tovább, ha most kapcsolódtál be!)
A türelem elsajátítása, a sürgősséghez való görcsös ragaszkodás elengedése az egyik legnagyobb lecke életünkben, amit azonban meg kell tanulnunk, ha szeretni akarjuk önmagunkat;
mivel az önmagunkkal - és másokkal szembeni - türelem gyakorlása kéz a kézben jár önbecsülésünk (újra)építésével.
1. Senki nem születik meg türelmesen.
A türelem az egyik legértékesebb képesség, amit elsajátíthatunk az életben. De a türelem is gyakorlás kérdése! S ahhoz, hogy másokkal szemben türelmesek legyünk, először magunkkal szemben kell megtanulnunk annak lenni. Ne add fel tehát, ha kezdetben nehezen megy – higgy önmagadban és tapasztald meg, hogy minél többet gyakorlod a türelmességet és a higgadtságot mindennapjaidban, annál jobban fog menni.
2. Ne várj se magadtól, se másoktól azonnali eredményeket.
Az irreális mércék letörhetik a motivációdat és feladáshoz vezethetnek. Ahogy egy adott viselkedésed kioltásához is (az esetek 99%-ában) időre van szükség, úgy az önképed sem tud egyik pillanatról a másikra megváltozni, hiszen az hosszú évek alatt épült fel, számos különböző hatás és tapasztalat mentén. Ha önbizalomra akarsz szert tenni, éppen ezért rendkívül következetesnek kell maradnod az önszeretetben.
3. Minden valódi, tartós változáshoz szükség van időre.
Nem siettethetjük egy virág növekedését – hasonlóan lelkünket sem tudjuk változásra erőltetni, ameddig nem érett meg rá. Bármilyen csábítóak, az instant megoldások szinte sosem hosszútávú megoldások, és ez a lelki egészségünket illetően is így van.
4. Csak a félelemmel teli várakozás az, ami fájdalmas.
A türelem akkor válik teherré és fájdalmassá, ha aggodalommal telik meg - ezért is fontos szembenézni kétségeinkkel és eloszlatni azokat.
5. A türelem nem tétlenséget vagy üres várakozást jelent, hanem lehetőséget a felkészülésre és összpontosításra.
A bizonytalanság érzelmekkel telített állapotában is megszülethet bennünk az elhatározás a változásra és az elfogadásra. Életünk türelmi időszakai lehetőséget adnak arra, hogy megtanuljunk bízni önmagunkban és elengedjük a kontrollhoz való görcsös ragaszkodást.
6. Csak azért, mert egy eredmény nem látványos, nem jelenti azt, hogy nem érdemes azt elismerni.
Könnyebb türelmesnek maradni, ha észrevesszük az apró előrelépéseket is.
7. Ne engedd, hogy a türelmetlenséged elvegye a boldogságodat.
Bármilyen helyzetben is vagy, ami türelmetlenné tesz, az önismeret segíthet abban, hogy megtanulj türelmesebbé válni és már az itt-és-mostban is átéld azt az örömöt és elégedettséget, amire vágysz.
Tedd fel magadnak a kérdéseket:
Mennyire gondolom magam türelmes vagy türelmetlen embernek? Mi tesz különösen türelmetlenné?
Felesleges nyomás alá helyezem-e magamat, sürgetem-e a változásom vagy valaki más változását körülöttem?
Miben, életem melyik területén kell most türelmesnek lennem ahhoz, hogy ne billenjek ki az egyensúlyomból?
Elhiszem-e azt, hogy képes vagyok megváltozni? Elhiszem-e azt, hogy képes vagyok türelmesebbé válni?
Hogyan használhatnám ki életem egy jelenlegi türelmi időszakát, mire szeretnék összpontosítani?
Folytatás következik jövő héten!
Korábbi részek:
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!