Szeptember 10-e az Öngyilkosság Megelőzésének Világnapja. Ennek apropóján alább 10 olyan mítoszt olvashatsz, amelyek eloszlatása fontos annak érdekében, hogy megelőzhetőek legyenek a fájó tragédiák.
1. Mítosz: Aki öngyilkossággal „fenyegetőzik”, nem gondolja komolyan.
Tény: Aki öngyilkosságról beszél, segítséget kér.
Nem igaz az a mítosz, hogy aki beszél az öngyilkosságról, az úgysem gondolja komolyan! Az öngyilkosság emlegetése azt jelzi, hogy komoly a baj és az öngyilkosság elhatározásának
közlése tulajdonképpen egy végső segítségkérés.
2. Mítosz: Az öngyilkosság olykor „derült égből” érkezik.
Tény: Az öngyilkossági krízisnek mindig vannak előjelei.
Bár olykor „látszólag” ok nélkül történik, az öngyilkosságot mindig lélektani krízis vezeti be és mindig vannak rá utaló jelek. Valamilyen módon szinte minden ember jelzi öngyilkossági szándékát tudatos és nem tudatos, indirekt jelzésekkel. Ilyenek lehetnek elejtett mondatok, vagy az, hogy már nem kér következő időpontot a kezelőorvosánál.
Ilyen előjelek lehetnek még például: a személyiség és viselkedés megváltozása (pl. érdeklődés elvesztése korábban örömteli dolgok iránt, ingerlékenység vagy apátia); baráti és szociális kapcsolatok leépítése; halálról vagy eltűnésről való beszéd; öngondoskodás elhanyagolás; reménytelenség és értéktelenség érzésének kifejezése; megnövekedett "véletlen balesetek"; hagyaték elosztogatása, végrendelet írása vagy hirtelen megváltoztatása; öngyilkosságra alkalmas „eszközök” – pl. gyógyszerek– felhalmozása.
3. Mítosz: Az öngyilkosságok okai a tragikus életeseményekben keresendőek.
Tény: Az öngyilkossághoz sosem elég külső tényezők jelenléte, oka a belső reménytelenség.
Fontos, hogy önmagában külső események – pl. veszteségek vagy tragédiák - sohasem képesek arra, hogy öngyilkosságot okozzanak. Ahhoz, hogy bekövethessen az öngyilkosság a lelki megküzdési képesség hiánya szükséges. Azaz, amennyiben rendelkezik a személyiség megfelelő krízistűréssel és megküzdési mechanizmusokkal, egy fájdalmas életesemény nem vezethet a reménytelenség állapotához, ami az öngyilkossági krízisbe torkollik. És a jó hír, hogy a lelki megküzdés fejleszthető és tanulható!
4. Mítosz: Ha beszélünk az öngyilkossági fantáziákról, felerősítjük a szándékot.
Tény: Az öngyilkossági szándékról való beszélgetés életet menthet.
„Jobb nem beszélni róla, hiszen mi van, ha még ötleteket adunk?”
Az öngyilkosság tabuját fokozza, hogy gyakran azért nem merünk beszélni róla, mert félünk, hogy ezzel a késztetést növeljük. A valóságban épp az ellenkezője az igaz: az öngyilkossági szándékról való beszélgetés a legfontosabb lépés lehet a prevencióban, és abban, hogy segítséget merjen kérni.
“SERDÜLŐKNEK: Mit tegyek, ha egy barátom arra kér, hogy ne mondjam el senkinek, hogy öngyilkos szeretne lenni?
Az öngyilkossági szándéknak a cipelése nagy teher, nem csak annak, aki gondolkodik rajta, hanem annak is, akinek tudomására jut.
Fontos tudnod, hogy a barátod azzal, hogy megoszt veled egy ilyen bizalmas információt, tulajdonképpen segítséget kér.
A pszichológusok, terapeuták éppen abban segítenek, hogy egy reménytelennek tűnő krízishelyzetből is megmutassák a kivezető utat.
Ha barátod megesküdtet arra, hogy ne áruld el senkinek fájdalmát, azt mondhatod neki: „ANNYIRA SZERETLEK, HOGY MÉG A BARÁTSÁGUNKNÁL IS FONTOSABB NEKEM AZ ÉLETED. Ezért nem tudom ezt az információt megtartani magamnak. Ha megharagudsz is rám és nem állsz velem szóba többet, akkor is segítséget fogok kérni a Te érdekedben.”
Kérhettek együtt is segítséget vagy kérj segítséget egy olyan felnőttől, akiben megbízol.”
5. Mítosz: Az öngyilkossági szándék fokozatosan erősödik és egyenes lejtőn halad lefelé.
Tény: Az öngyilkossági szándék folyamatosan hullámzik.
A szuicid veszélyeztetettség sajátos jellegzetessége, hogy az öngyilkossági szándék nem állandó szintű, hanem folyamatosan és intenzíven ingadozik. Fontos, hogy ezzel a ténnyel nem csak a krízisben lévő személy, hanem a családtagok is tisztában legyenek.
6. Mítosz: Magyarország rangsorvezető „öngyilkos-nagyhatalom” és egyre növekszik az öngyilkosságok száma.
Tény: Magyarországon az elmúlt 50 évben fokozatosan csökkent az öngyilkosságok aránya, bár igaz, hogy még mindig magas.
A hivatalos statisztikák szerint Magyarországon kb. kétezer ember öli meg magát egy évben. Bár ezzel a WHO nemzetközi besorolása alapján hetedik helyen állunk az európai országok között, ez a szám 30 évvel ezelőtt még a kétszerese (kb. 4000 ember) volt! A statisztikák szerint jelenleg Litvánia vezet, és Görögországban történik a legkevesebb öngyilkosság.
7. Mítosz: A gyermekkori öngyilkosság ritka jelenség.
Tény: A serdülőkori halálozási statisztikában az öngyilkosság az első helyért vetekszik évek óta a balesetekkel és a malignus betegségekkel.
A szuicidium bár 14 éves kor alatt nagyon ritka, de egyre korábbra tolódik. 2009 és 2012 között negyven százalékkal nőtt a gyermekek által elkövetett öngyilkosságok száma Magyarországon; évente kb. 30-50 fiatalkorú vet véget az életének, ám az effajta gondolatokkal több ezren foglalkoznak aktívan. Az öngyilkossági kísérletek 25-50-szer gyakoribbak a befejezett öngyilkossághoz képest!
Az öngyilkosság a 3. leggyakoribb halálok 10-24 évesek között és egyes adatok szerint az öngyilkossági kísérletek 70%-át serdülők követik el.
Mindezek a számuk mutatják, miért rendkívül fontos beszélnünk a fiataloknak az öngyilkosságról és a prevencióról.
8. Mítosz: A lányok érettebbek, mint a fiúk, ezért „kevésbé kell őket félteni”.
Tény: A lányok hajlamosabbak öngyilkossági gondolatokra.
Valóban vannak nemi különbségek az öngyilkossági statisztikákat tekintve, s bár a befejezett öngyilkosságok többségét valóban fiúk követik el, de a lányok aránya az ún. kísérletezők (azaz nem befejezett öngyilkosságok) között háromszor gyakoribb.
9. Mítosz: Az öngyilkosok elmebetegek.
Tény: Az öngyilkossághoz nem szükséges pszichiátriai háttér.
Bár igaz, hogy az öngyilkosság esetében az egyik legnagyobb rizikófaktor a pszichiátriai megbetegedés - pl. depresszió vagy skizofrénia -, azonban a megfelelő megküzdési mechanizmusok hiányában alapvetően bárkiben kialakulhat olyan fajta reménytelenség, ami a szomorú tettre készteti.
10. Mítosz: Az öngyilkosok meg akarnak halni.
Tény: Az öngyilkosok másképpen szeretnének élni.
Az öngyilkosság egy olyan sajátosan beszűkült állapotra utal, amelyben a személy csak azt látja, hogy nem képes megoldást találni a problémáira.
Az öngyilkosság éppen azért életveszélyes állapot, mert hiába állnak az egyénnek a rendelkezésére lehetőségek és kiutak, azokat nem képes érzékelni. Az öngyilkos sosem akar meghalni – csak máshogyan akar élni.
Ha úgy érzed, hogy Neked vagy egy hozzátartozódnak segítségre volna szüksége, éjjel-nappal ingyenesen hívható a Lelki Elsősegély vonala a 116-123 számon. Szükség esetén hívd vagy ajánld!
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!