Veszteségeinkkel kapcsolatosan egy érdekes megfigyelhető jelenség az évfordulók körüli, sokszor "megmagyarázhatatlan" belső zaklatottság, szomorúság, szorongásos vagy testi tünetek jelentkezése.
Mi sem tudjuk, hogy mitől érezzük magunkat levertnek, a szokásosnál is kimerültebbnek, ingerlékenyebbnek vagy érzékenynek, egészen addig, amíg rá nem nézünk a naptárra és érkezik a felismerés:
"Ma egy éve/hét éve/tizenöt éve történt az, hogy..."
Tudattalanunk és testünk akkor is "emlékezik", amikor mi nem - így sokszor előfordul, hogy úgy jelennek meg nehéz érzések, hogy nem vagyunk tudatában annak, illetve elfelejtjük, hogy adott naptári nap milyen jelentőséggel bír saját életünkben.
Ezek az ún. évforduló-reakciók természetesen akkor is megfigyelhetőek, amikor pontosan tudjunk, miért fájó számunkra az a nap, amiről mások gyakran nem is tudnak.
Jellegzetes tünetek
Így különösen gyakori veszteség-fordulók kapcsán:
furcsa vagy nyomasztó álmok (akár lidércnyomás és rémálmok) megjelenése, álmatlanság
meglévő testi fájdalmak felerősödése, krónikus tünetek rosszabbodásagyulladásos betegségek fellángolása
szokatlan mértékű agresszió, ingerlékenység megjelenése
úgy érezhetjük, hogy "magunk mellett" vagyunk, nyugtalanság, feszültség lehet úrrá rajtunk
megjelenhetnek pánikrohamok (előfordul, hogy pont a legelső pánikroham esik valamilyen veszteségévfordulóra; ennek diagnosztikai, valamint a pánik kezelése szempontjából is kiemelt jelentősége lehet!)
A fenti reakciók általában átmenetiek, s néhány napon, legfeljebb 1-2 héten belül oldódnak. Azonban amennyiben tüneteink tartósa nfennállnak és súlyosan befolyásolják mindennapi munkavegzésünket, érdemes segítséget kérni gyászunk feldolgozásához.
Mit tehetsz önmagadért veszteségévfordulókon?
1. Tudd, hogy normális, amit érzel
Az évforduló-reakciók teljesen természetesek. Ha ezeken a napokon feldúlt, zaklatott, bánatos vagy ingerlékeny vagy, ne vádold magad és ne próbálj magadra kényszeríteni valami olyat, amit nem vagy képes érezni. Próbáld meg elfogadni érzéseidet olyannak, amilyenek.
2. Minden gyász egyedi
Emlékeztesd magad arra, hogy minden gyász egyedi, s így nincs semmi, amit "kellene" vagy "nem szabadna" érezned.
3. Ne légy egyedül
A gyászolók hajlamosak elvonulni és izolálni magukat. Talán mások is azt mondják Neked: „hagyunk időt, hogy egyedül lehess”. De ez a tanács gyakrabban szól mások tehetetlenségéről, mint a Te valódi szükségleteidről. Gyászfordulókon, ha teheted, érdemes olyan közösségbe menned, ahol tudod, hogy biztonságban vagy. Vedd körbe magad olyanokkal, akik szeretnek és akikben bízhatsz, hogy elfogadják, ha kimutatod amit éppen érzel.
4. Figyelemelterelés helyett adj teret az önreflexiónak
Sokan bátoríthatnak arra, hogy ezeken a napokon foglald le magad és lehetőleg tereld el a figyelmet a gyászodról, ez a tanács azonban szintén káros, mert csak az elfojtásra bátorít. Ezeken a napokon különösen jól eshet valamilyen belső, önismereti munkát végezni, például naplót írhatsz. Érzéseid nemcsak szavakon keresztül fejezheted ki, de képekben, alkotásban is kiadhatod magadból.
5. Teremts hagyományokat
Ezeken a napokon elvégezhetsz valamilyen rituálét (például elzarándokolhatsz egy számodra fontos helyre), vagy egy olyan hagyományt teremthetsz, ami épít Téged vagy a közösséged. Például a szerettedre való emlékezés jegyében adományozhatsz egy alapítványnak vagy ültethetsz egy növényt vagy fát. De az is lehet, hogy egy baráti összejövetelt szervezel – bármi lehet, amit helyénvalónak érzel!
6. Készülj előre a nehéz napokra
Jó, ha előre gondolkodsz, és több teret hagysz magadnak az öngondoskodásra. Sokan ezeken a napokon nem tudnak dolgozni, koncentrálni, így akár szabadságot is kivehetsz – emiatt ne legyen lelkiismeretfurdalásod.