Krízis, stressz vagy depresszió?...

Hétköznapi értelemben krízis alatt általában egy különösen nehéz, elsőre talán megoldhatatlannak látszó helyzetet vagy állapotot értünk, amely próbára teszi tűrőképességünket és kitartásunkat. A köznyelvi használatban a krízis gyakran összemosódik a gyász, stressz, trauma vagy depresszió fogalmával, azonban fontos megkülönböztetni utóbbiaktól, hiszen önmagában a krízis nem jelöl mást, mint egy határkövet vagy sorsfordulót életünkben. (A krízis görög eredetű szó, amelynek jelentése fordulópont).

Mi a krízis?

A klasszikus lélektani meghatározás szerint krízisről akkor beszélhetünk, amikor

kénytelenek vagyunk egy olyan fenyegető körülménnyel szembesülni (azaz olyan esemény, helyzet vagy állapot ér bennünket)
amelyet sem megoldani, sem elkerülni nem vagyunk képesek (amitől kiszolgáltatottnak, tehetetlennek vagy kényszerítve érezhetjük magunkat)
amellyel szemben korábbi megküzdési módjaink és problémamegoldó eszközeink sikertelennek bizonyulnak (azaz úgy érezhetjük, "beletörik a bicskánk")
s amelynek megoldása mindennél fontosabb kérdéssé válik számunkra (azaz szinte csak e körül forognak gondolataink).

A krízisek fajtái

Mindenki találkozik az életében krízishelyzetekkel, illetve olyan nehéz szakaszokkal, amikor úgy tűnik, hogy összecsapnak a feje felett a hullámok. A kríziseknek hagyományosan két fő fajtáját különböztetjük meg: a véletlenszerű (akcidentális) és a fejlődési (normatív) kríziseket.

Sorscsapások: Akcidentális krízisek

„Véletlenszerű”, ún. akcidentális krízisek alatt olyan sorscsapásszerű eseményeket értünk, amelyekben valamilyen váratlan veszteséget szenvedünk. Ilyen lehet például egy természeti katasztrófa, terrortámadás, baleset, rablás, anyagi veszteség, munkahely elvesztése, válás vagy krónikus betegség.

Az Élet velejárói: Normatív (fejlődési) krízisek

Fejlődési kríziseknek azokat a kiemelt lélektani fordulópontokat nevezzük, amelyekkel mindnyájan szembesülünk életünk különböző szakaszaiban. Ezek abból származnak, hogy új életszakaszokba kerülünk, amelyben új feladatokkal, új konfliktusmegoldási stratégiákat igénylő helyzetekkel találkozunk.

Ilyen fejlődési krízis lehet például a serdülőkor, ahol identitásunk megszilárdításáért küzdünk, életcélunk keresése, a kapunyitási pánik vagy az életközépi válság, szülői kompetenciáink harca az első gyermek születésekor vagy amikor kirepülnek a gyerekek, de krízishelyzet lehet a nyugdíj kezdete is, és még sorolhatnánk…

Bár ezekben a szakaszokban sérülékenyebbek vagyunk, ugyanakkor a krízisek magukban rejtik a lehetőséget a fejlődésre és az előrelépésre.

Melyek a lélektani krízis jelei?

A krízist olykor összetévesztik a pánikbetegséggel vagy egyén pszichopatológiai állapotokkal, hiszen olyan tünetekkel járhat például, mint:

szorongás, nyugtalanság, "pattanásig feszült idegek"
izzadás, gombócérzés
ingerültség, hangulatingadozások
érzelmi labilitás, gyakori sírással
agresszió és impulzivitás, lobbanékony reakciók
fásultság, gátoltság
étvágytalanság vagy túlevés
alvási- vagy koncentrációs zavarok
különböző vegetatív reakciók (pl. emésztőrendszeri problémák).

Meddig tart?

A klasszikus értelemben vett krízis általában 6-8 hét alatt lezajlik, de megfelelő beavatkozás híján akár hónapokig is elhúzódhat. Fontos leszögezni, hogy a krízis nem betegség, de nem megfelelő (félre)kezelése esetén sajnos okozhat betegséget is (a szomatikus tünetek mellett például olyan lelki zavarok alakulhatnak ki talaján, mint a depresszió, szerfüggőség vagy önpusztító magatartás).

Az, hogy mennyire hamar tudunk átlendülni egy krízisen függ a személyiségünktől, gondolkodási mintáinktól és korábbi kríziseink kimenetelétől is. Azaz, ha „elakadtunk” egy korábbi fejlődési krízisben, egy későbbi krízist is nehezebben élhetünk meg.

A krízis, mint lehetőség

A jó hír, hogy minden krízis magában hordozza a helyreállítás lehetőségét. Új megküzdési minták kialakításával, érzelmeink és gondolataink irányításával képessé válhatunk arra, hogy visszaállítsuk a megbillent egyensúlyt. Annak megélése, hogy képesek vagyunk helytállni az élet viharaiban, pedig egyenesen vezet önbizalmunk növekedéséhez és önértékelésünk javulásához.