Annak ellenére, hogy kapcsolataink működése alapvetően meghatározza az életünket, társadalmi szinten sem kapunk elégséges gyakorlati útmutatást az egészséges kapcsolati mintákat illetően.
Így gyakran súlyos leckék árán tanuljuk meg azokat az alaptörvényeket, amelyek megértése megkerülhetetlen ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, felnőtt kapcsolatokat alakítsunk ki.
Ezen alapigazságok közül pedig 4 különösen fontos…
1. A másikat nem tudod megváltoztatni
Aranyszabály, de általában nem hisszük el, amíg meg nem éljük, hogy egy másik személyt nem tudunk megváltoztatni.
Való igaz, hogy a másik személyre hatással tudsz lenni - de csak akkor ha hagyja.
Azaz ösztönözni, bátorítani és inspirálni lehet a másikat, de az, hogy kezd-e ezzel bármit, egyedül az ő felelőssége, már csak abból kifolyólag is, hogy mindenki csak saját magáért tud megváltozni.
"Ha tényleg szeretne, megváltozna értem..." - ez a hozzáállás azért is terhelheti különösen a kapcsolatot, hiszen több oka is lehet annak, hogy miért marad el a remélt változás. Például lehet, hogy a másik fél nem hajlandó változni, ám az is lehet hogy szeretne változni, azonban úgy érzi, hogy valami akadályozza ebben. A kialakult bizalmatlanság mellett a változás feltételekhez szabása - pl. az, hogy mennyi idő alatt és hogyan következzen be a változás - felerősítheti a bűntudatot, ami a segítségkérés útjába állhat és mélyíthet egy meglévő konfliktust.
Tehát: Vállalni kell, hogy elfogadjuk feltétel nélkül a másikat, olyannak amilyen.
2. A feltétel nélküli elfogadás és szeretet nem jelenti önmagad feladását
"Jó, hát borzasztóan viselkedik, de olyannak kell szeretnem őt, amilyen... Ez a feltétel nélküli szeretet, nem?" Ez a félreértés abból fakad, hogy összekeverjük az elfogadást a beletörődéssel. Ez nagy hiba, hiszen a kompromisszumok kötése és saját szükségleteink háttérbe szorítása között óriási a különbség.
Az elfogadás nem jelentheti értékrendszered feladását.
A feltétel nélküli szeretet nem jelenti azoknak a dolgoknak az elnézését, amelyek ellentmondanak elveidnek. Amennyiben tehát a másik viselkedését elviselhetetlennek tartod vagy úgy érzed, "meg kell erőszakolnod magad" hogy végignézd azt amit tesz, komolyan át kell gondolnod a kapcsolatod értékrendszerét.
3. A szánalom nem egyenlő a szeretettel
Sajnos sokan vannak, akik összetévesztik a szánalmat a szeretettel. Általában önhibájukon kívül teszik ezt, hiszen nem kaptak megfelelő mintát, illetve torzított mintát kaptak a szeretetre.
"A szeretet mindent eltűr, mindent megbocsát..." elvére alapozva sokan ringatják magukat a hitbe, hogy egy rossz vagy bántalmazó kapcsolatban kell, hogy maradjanak.
A valódi szeretet azonban nem bűntudatra vagy sajnálatra épül, hanem őszinteségre, biztonságra és kölcsönös elköteleződésre.
4. Csak saját magadért vállalhatsz felelősséget
Az egészséges, felnőtt kapcsolatok jellemzője hogy mindkét fél képes felelősséget vállalni döntéseiért és érzéseiért. A felelősség hárítása vagy egymásra tolása - pl. "miattad tettem azt, amit tettem" - intő jel, hogy fejlesztésre szorul a kapcsolaton belüli kommunikáció és az egyéni felelősségvállalás.
Akármilyen szívszorítóan is hangzik, a másik szenvedéséért sem tudsz felelősséget vállalni. Másképpen fogalmazva:
Nem veheted el annak a fájdalmát, aki szenvedni akar.
A kapcsolaton belüli felelősségvállalás talán az egyik legnehezebb lecke, amit sokáig kell gyakorolnunk, gyümölcse azonban a megbékélés önmagunkkal és egymással, valamint annak az érzése, hogy egyenrangú társak vagyunk.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!