Kicsit más téma, mint amiről szoktam beszélni, de fontosnak tartom, hiszen modern világunkban kikerülhetetlen, hogy beszéljünk a közösségi média önképünkre és lelki jóllétünkre gyakorolt hatásáról - s ennek az egyik tényezője a követőinkhez való hozzáállásunk.
Követőszorongás
Tudtommal nem létező fogalom (javítsatok ki, ha mégis!), de attól sem lepődnék meg, ha valaki éppen ebből írná szakdolgozatát.... hiszen követőink szerepet játszhatnak abban, hogy hogyan határozzuk meg saját helyünket a közösségi médiában, s így sajnos súlyos szorongások is fakadhatnak a követőtáborunkkal való kapcsolatunkból. De mikor is beszélhetünk a követőkre fordított egészségtelen mértékű figyelemről?
Baj-e, hogy szeretjük, ha növekszenek követőink?
Nem, egyáltalán nem!
Szociális lények vagyunk, így az a természetes és normális reakciónk, hogy örülünk új követőinknek. Pszichológiailag jutalmazó az érdeklődés, a visszajelzések, az, hogy minél több ember kíváncsi ránk – hiszen ezt azonosítjuk a megerősítéssel, s azzal az érzéssel, hogy mások szeretnek, értékelnek vagy elismernek bennünket.
Teljesen más azonban az, ha a követőink száma elkezd az identitásunk, illetve az önképünk köré fonódni, és azon kapjuk magunkat, hogy hangulatunk és figyelmünk fókuszába újra meg újra követőtáborunk növekedése vagy csökkenése kerül.
Önbizalmunk törékennyé válik, amikor másokra (vagy a másokkal való összehasonlításra) épül – akár követőkről, akár kapcsolatainkról beszélünk. Nagyon veszélyes, amikor önértékelésünk függő válik a külső visszajelzésektől, hiszen nemcsak önképünk romolhat ennek hatására, hanem olyan tünetek is megjelenhetnek, mint különböző pszichoszomatikus panaszok, alvási-, étkezési- és figyelemzavarok, vagy a kiégés tünetei (ide tartozik az általános fásultság, a motiváció és érdeklődés elvesztése, az örömképesség fokozatos csökkenése vagy egyfajta „elveszettség” érzése is).
Jelek, amik utalnak, hogy át kell értékelned a követőiddel való kapcsolatodat:
a követőid csökkenése (számtól függetlenül) szorongást, frusztrációt vált ki belőled vagy őrlődést azon, hogy „mit csináltál rosszul”
már-már kényszeresen követed a statisztikáidat, s úgy érzed, állandó „harcban” állsz az algoritmusokkal
fájdalmas érzéseket vált ki belőled, ha valaki közli Veled a kikövetését, esetleg Te magad vagy, aki kikövetéssel fenyegetőzöl vagy ”büntetsz”
görcsölsz azon, hogy követőtáborod nem növekszik kellően gyorsan
rengeteg mentális energiát fordítasz arra, illetve mindent megpróbálsz bevetni annak érdekében, hogy egyre több követőd legyen
a követőszám növekedésével párhuzamosan növekszik az önmagadra tett nyomás és a másoknak való megfelelés vágya
mindennél fontosabbá válik, hogy kielégítsd a követőid igényeit (saját szükségleteid háttérbe szorítása árán is)
nem látod tisztán a miértjeidet, azt, hogy mi az oka annak, hogy követőtáborod növelésére törekedsz
Mit tehetsz, ha észreveszed magadon a "követőszorongás" jeleit?
próbálj meg minél több szociális média detoxot beiktatni (tudom, hogy nehéz!)
fókuszálj a „valódi”, mindennapi kapcsolataidra, azok építésére
függetlenítsd magad, amennyire csak tudod – ebben segít, ha nem hasonlítgatod magad össze másokkal és megerősíted az önképed
a tartalomgyártás helyett rendszeresen fordítsd figyelmed a hobbijaidra, saját érdeklődési körödre, illetve azokra a tevékenységekre, amik örömforrások az életedben 🤎🌻
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!