A Lelkisúgó pszichológiai Kérdezz-Felelek rovatában névtelenül tehetsz fel olyan kérdéseket a lelki egészség és önismeret témájában, amik foglalkoztatnak. Így kérdezni azért is remek, mivel a Te kérdésed másokon is segíthet. Itt tudhatsz meg többet.
A kérdés:
“Kedves Betta!
Azért fordulok hozzád, mert a véleményedet szeretném kérni. Egy éve tartós párkapcsolatban élek. Nem ez az első kapcsolatom, éppen ezért már vannak pozitív és negatív tapasztalatiam is. Eddig úgy gondolom, hogy mindig én voltam a türelmesebb és toleránsabb fél, a mostani partneremmel szemben viszont már ki tudok állni magamért, amikor arra kerül a sor. És lehet, hogy általában én vagyok a csendesebb, viszont belül pontosan érzem, hogy mi az, ami nem tetszik, vagy amivel nem értek egyet.
Az utóbbi időszak elég nehéz és stresszes volt mindkettőnk számára - a vírus miatt mindketten elveszítettük az állásunkat. Viszont amíg én érzem magamban a tenni akarást, addig úgy érzem, hogy a párom "jó és kényelmes agglegény" módjára csak nagyon nehezen jut el a felelősségvállalás megvalósításához, valamint sajnos gyakran a függőségeibe menekül. Nem akarom őt irányítani, mert mégis egy felnőtt emberről van szó. Viszont úgy érzem, hogy ő kevesebb teher után is jobban összeroppan, mint például én. Úgy érzem, hogy mindig nekem kell az erősebbnek lennem, és csak akkor van valami elintézve, hogyha én irányítok. És én ezt soha nem akartam egy párkapcsolatban, mert én is gyakran vágyom arra, hogy a párom motivájon.
Talán önmagában mindez még nem is lenne gond, már többször beszélgettünk ezekről. Viszont amíg én ezeket próbálom vele megbeszélni, addig ő gyakran kritizál hétköznapi dolgokért bántó stílusban mondván, ő ilyen. Ebből szoktak általában a veszekedéseink is lenni. Mindezek miatt az utóbbi időben úgy érzem, hogy túl sok az elvárásom az irányába, és sokszor felidegesít már apróságokkal is. És nem csak rám, másra sem hallgat - az anyukájára haragszik szinte mindenért, és vele is sokszor összetűzésbe keveredik, ahol pedig nekem kell döntőbírónak lennem. Sajnos a sok feszültség miatt a dohányzásra is visszaszokott, ami pedig egy újabb konfliktusforrás.
Tudom, hogy én sem csinálom tökéletesen a dolgaimat, és biztosan nekem is vannak számára idegesítő szokásaim. Viszont éltem egyedül, szerettem egyedül lenni, és a páromat is szeretem, viszont eddig minden kapcsolatom során azt éreztem, hogy a párom visszahúz, és hogy egyedül sokkal pörgősebb és ambíciózusabb voltam. Bizonytalan vagyok, és ezt szerintem ő is érzi rajtam. Szerintem ez így nincsen jól, és tudom, hogy nem a párom hibája kellene, hogy legyen mindez. Kéelveszikrlek, segíts!
Üdv,
Bonbon hercegnő”
A válasz:
Kedves Bonbon hercegnő!
Köszönöm, hogy megtiszteltél kérdéseddel, bizalmaddal.
Szeretném, ha tudnád, hogy kívülről sokkal nehezebb megítélni egy kapcsolatot, mint belülről. Mégis, azok alapján, amiket leírtál, a következőket tudom visszajelezni:
Éreztem leveledben, hogy egyrészt nagyon sok (kisebb-nagyobb) helyzet okoz feszültségeket közöttetek, másrészt kimerít, hogy amíg Te aktívan próbálsz változtatni, nem látod a másik igyekezetét.
Olyan, mintha emiatt megbicsaklott volna a párodba – és a kapcsolatotok jövőjébe - vetett bizalmad.
S bár lehet, hogy vannak önmagára, illetve élete fejlesztésére tett törekvései, ha azok nem „látványosak” (azaz nem hoznak egyértelmű eredményeket), akkor ettől is felerősödhetnek kétségeid.
Utaltál arra, hogy az adok-kapok egyensúly mintha kicsit megbillent volna a kapcsolatotokban, s Te vagy az, aki többet „teszel”. Ezzel kapcsolatosan fontos lehet megvizsgálnod, hogy mi az, amit a párod ad Neked? Ő miben tud támogatni? Még akkor is, ha a krízishelyzetekben inkább hajlamos kétségbeesni, milyen helyzetekben tudod, hogy számíthatsz rá? Ez a kérdés a kölcsönös bizalmatok szempontjából is fontos. (Mindig elbizonytalanodhatunk egymásban – s akár magunkban is –, amikor megbillen a bizalmunk a másikban.)
Mi az, amit értékelsz a párodban? Mit szeretsz benne, miért jó az ő párjának lenni?
1 év már viszonylag hosszú idő – mi az, ami miatt elsősorban elköteleződtél emellett a kapcsolat mellett? Mi tart benne a kapcsolatban, mi az, ami jól működik közöttetek?
Bár nem írtad, hogy pontosan milyen életkorban vagy(tok), főleg fiatal felnőttkorban (35 éves korig) külön nehézség lehet a szülőkről való (érzelmi) leválás. Ennek jelei lehetnek az anya-fia között zajló konfliktusok, azonban figyelned kell arra, hogy ne engedd, hogy akaratodon kívül „behúzzanak” az ő érzelmi játszmáikba, hiszen a két tűz között hamar kimerülhetsz.
Tiszteletben tartja-e párod a Te kéréseidet, érzéseidet ezekkel a helyzetekkel kapcsolatban? Mindennél fontosabb, hogy képesek legyetek beszélni egymás személyes határairól is.
Sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy azt érezzük, valami hiányzik, s a másiktól várjuk annak pótlását. Elsősorban önmagunknak kell megadnunk azt, amire szükségünk van ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat, különben nem egyenrangú kapcsolatról, hanem alá-fölérendelt hatalmi vagy függőségi viszonyról beszélünk. Például – ahogy Te is látod - nem várhatjuk a másiktól, hogy ő motiváljon minket, ha bennünk nincsen motiváció. Neked is és neki is önmagáért kell felelősséget vállalnia - tudom, hogy ezekkel tisztában vagy, hiszen leveledből sugárzik az érzelmi érettség és a megoldásfókuszú gondolkodás.
Azonban fontos tudnod azt is, hogy ez nem jelenti azt, hogy az elvárásaid ördögtől valóak lennének!
Onnét kezdve, hogy azokat mindketten elfogadjátok, megerősíthetitek velük a kapcsolatotok alapjait, hiszen csak a kimondatlan, nem tisztázott elvárások vezetnek kapcsolati konfliktusokhoz. A saját elképzeléseid tisztázásával (illetve esetleges „túlzónak” talált elvárásaid elengedésével) kapcsolatosan fontos lehet, hogy mit is keresel elsősorban egy kapcsolatban - itt tudok Neked olvasnivalót ajánlani elvárásaid kezelésével kapcsolatosan, valamint itt találhatsz további szempontokat a kapcsolatotok átértékeléséhez.
Végül, érdemes lehet megvizsgálni azt is, hogy mi az, ami miatt úgy érzed, hogy elveszik a párjaid az ambícióidat, lendületedet. Miért lehet félelmetes erős, ambíciózus nőnek lenni egy kapcsolatban? Milyen hátrányaid származhatnak ebből? Milyen mintákat láttál ezzel kapcsolatosan? Vajon szándékosan fogod-e magad vissza ezek miatt, vagy a másik fél valamely tulajdonsága (ha igen, melyik?) “húz le”, oltja úgymond a benned égő lángot?
Tudom, hogy sok, tömény kérdést tettem fel egyszerre, ám ezek átgondolása segíthet, hogy tisztázd magadban érzéseidet, s megtaláld a következő helyes lépést.
Remélem, tudtam segíteni válaszommal.
Minden jót,
Betta
FONTOS: A fenti bejegyzés egy online, anonim és önkéntes módon feltett kérdésre, az abban megosztott információk alapján megfogalmazott szubjektív szakmai vélemény, amelyet az Olvasó minden esetben csak a saját felelősségére értelmezhet és használhat fel, s amely nem helyettesítheti a személyre szabott segítséget. Ha szükségét érzi ez utóbbinak, szeretettel ajánlom figyelmébe a www.pszichologuskereso.hu oldalt, ahol lakhelyéhez közel találhat szakembert.
