Ismered a különbséget önegyüttérzés és önsajnáltatás között?
Gyakran félünk kifejezni fájdalmunkat, mert félünk a megítéléstől vagy attól, hogy panaszkodónak tartanak. Máskor úgy érezhetjük, hogy fájdalmaink mögött olyan harag van, amely mindenképpen kirobban, ha azt felszínre hozzuk, s ezzel nem akarjuk terhelni kapcsolatainkat. Olykor a pozitív gondolkodás átesik a ló túloldalára, s szinte nem merünk fájdalmat érezni vagy kifejezni azt másoknak, mondván hogy az egyet jelentene az áldozatszerepbe való kerüléssel.
Fájdalmunk elismerése vagy fájdalmunk elfojtása?
Fontos ismerni a különbséget az önsajnálat és az önmagunkkal való együttérzés között, mert ez utóbbi hiányában belesétálhatunk akár az elfojtás csapdájába is.
Ha nem vagyunk képesek együttérezni saját magunkkal, kialakulhat az a szokásunk, hogy rossz érzéseinket folyton elhessegetni vagy elnyomni próbáljuk.
A képesség, hogy beszéljünk fájdalmainkról anélkül, hogy azok „önsajnáltatásba” torkolljanak vagy eluralkodjanak felettünk ugyanúgy gyakorolható, mint bármely más érzelmünk szabályozása. Mivel a hétköznapokban kevésbé használjuk az önegyüttérzés fogalmát, próbáljunk meg rendet tenni ezek között a fogalmak között.
Mi az önegyüttérzés?
Önegyüttérzés az, amikor elismerem, elfogadom és tiszteletben tartom a saját érzéseimet - mind örömeimet, mind fájdalmaimat -, s azokkal összhangban, értékeim mentén és saját érdekeimnek megfelelően cselekszek.
Mi az önsajnáltatás?
Önsajnáltatás az, amikor tagadom, elutasítom saját érzéseimet és nem vállalok felelősséget önmagamért és cselekedeteimért. Amikor sajnáltatom magam, fájdalmaim kifejezése azt a célt szolgálja, hogy valaki más vegye el tőlem vagy engedje el fájdalmaimat helyettem.
A legnagyobb különbségek…
Az önsajnáltatásban nincs vágy arra, hogy megértsem érzéseimet, mozgatórugóimat és fájdalmaim valódi okát.
Az önegyüttérzésben felfedezhető a vágy, hogy megértsem saját érzéseimet, mozgatórugóimat és hogy miért bánt valójában az, ami.
Az önsajnáltatás célja hogy a másik szeressen és megadja azt, amire nekem szükségem van.
Az önegyüttérzés célja hogy én szeressem magam és megadjam magamnak azt, amire szükségem van.
Az önsajnáltatás arról szól, hogy állandóan az áldozat szerepében élek.
Az önegyüttérzés arról szól, hogy saját valóságom és életem aktív építője vagyok.
Az önsajnáltatásban tagadom saját felelősségem a dolgok kialakulásában.
Az önegyüttérzésben nincsen tagadás, felelősséget vállalok életem alakulásáért.
Az önsajnáltatás elfojtja az érzéseket; mást akarok érezni, mint amit érzek.
Az önegyüttérzés megengedi az érzéseket; elfogadom, hogy azt érzem, amit érzek.
Az önsajnáltatás másokat hibáztat.
Az önegyüttérzés elfogadja saját magunk és mások hibáit is.
Az önsajnáltatás mögött nincs valódi szeretet, sőt, gyakran önutálat van.
Az önegyüttérzés mögött valódi szeretet és elfogadás lakozik.
Az önsajnáltatás gyengít és a másik személy kezébe helyezi az erőt.
Az önegyüttérzés erőt ad és visszaadja saját kezünkbe az irányítást döntéseink és érzéseink felett.
Kérdéseid vannak? Keress bátran a lelkisugo@gmail.com címen!
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!