Klasszikusan diszfunkcionális attitűdöknek nevezzük azokat a káros gondolati mintákat és hiedelmeket, amelyeket önkéntelenül átveszünk környezetünktől, illetve amelyek rossz tapasztalataink hatására alakulnak ki. A diszfunkcionális attitűdök önmagában nem mentális zavaroknak a jelei, hanem azokat a gondolati hibákat és irreális elvárásokat takarják, amelyek boldogtalanná tehetnek a mindennapokban.

Bár az életkor előrehaladtával csökken a rugalmasságuk, attitűdjeink szerencsére nincsenek kőbe vésve. Kellő kitartással átírhatjuk őket annak érdekében, hogy pozitívan lássuk önmagunkat, másokat és a jövőnket. Vizsgáld meg saját attitűdjeid!

Önismereti teszt: Mennyire értesz egyet alábbi állításokkal?

"Az értékes emberek mindig kiemelkedőek valamiben." Igaz vagy Hamis?
"Az ember nem lehet boldog, ha nem szereti valaki." Igaz vagy Hamis?
"Ha valamit nem tudunk jól megcsinálni, nincs is értelme belekezdeni." Igaz vagy Hamis?
"Az ember felelős azért, hogy a hozzá közel állók hogyan érzik magukat és hogyan viselkednek." Igaz vagy Hamis?
"Az igazán jó és erkölcsös emberek mindenkinek segítenek, akinek szüksége van rá." Igaz vagy Hamis?
"A kudarc egyenlő a szégyennel és a gyengeséggel." Igaz vagy Hamis?
"Törekedni kell arra, hogy mindenki elégedett legyen velünk." Igaz vagy Hamis?

Értékelés:

A fenti állítások mindegyike bizonyítottan hamis. Ha 0 igazzal válaszoltál, gratulálok, úgy tűnik kiegyensúlyozott attitűdökkel rendelkezel! Ha több, mint 3 igazzal válaszoltál, érdemes közelebbről megvizsgálni gondolatmintáid eredetét. Olvass tovább, miről is szólnak „hazug” gondolataink, illetve hogy mitől is válhatnak veszélyessé a káros attitűdök.

Ami „hazug” gondolataink mögött rejlik…

1. Téves értéktelenség

"Ha értékes ember lennék, legalább egy fontos szempontból kiváló lennék" - ez a gondolati hiba abból fakad, hogy értékességünket irreális feltételekhez kötjük.

A valóságban nem attól vagyunk értékesek, hogy ügyesebbek vagy eredményesebbek vagyunk-e másoknál. Nem ötleteink kiválósága, kreativitásunk mértéke vagy teljesítményünk nagysága határozza meg belső gazdagságunkat. Ha nehéz elhinned, hogy már most is értékes vagy úgy, ahogy vagy - anélkül, hogy bármit kellene tenned -, bátorítalak, hogy elindulj az énelfogadás útján.

2. Mások szeretetén alapuló önértékelés

"Nem lehetek boldog, ha nem szeret valaki" - sajnos hajlamosak vagyunk téves hiedelmeket kialakítani a boldogságról, s ezek közül az egyik leggyakoribb ha mások szeretetétől tesszük azt függővé.

Természetesen építkezhetünk szeretetteli kapcsolatainkból és mások törődése hozzájárulhat boldogságunkhoz, de amikor az kizárólagossá válik életünkben, azt gondolhatjuk, hogy önmagunktól vagy egyedül nem lehetünk boldogok. A valóság az, hogy szerethetem önmagam akkor is, ha más nem szeret és megadhatom magamnak azt a törődést, amit nem kapok meg kívülről.

3. "Mindent vagy semmit" gondolkodás

"Ha valamit nem tudok jól megcsinálni, nincs értelme belekezdeni" - ez a gondolati torzítás a tökéletesség csapdájára utal, amelybe könnyű belesétálni. A gyenge önértékelésű emberek gyakran maximalisták, akik azért élik meg önmagukat kudarcnak mivel olyan teljesítményre törekednek, amely egyenesen elérhetetlen vagy hosszú távon fenntarthatatlan. Ebből az ördögi körből a kilépés lehetséges, amint elfogadjuk, hogy nem kell mindent elsőre, azonnal és hibátlanul teljesítenünk.

4. Túlzó felelősség-érzet

"Felelős vagyok a hozzám közel állók érzéseiért és viselkedéséért" - ez arra a téves elképzelésre utal, hogy irányítani volnánk képesek más emberek érzéseit és gondolatait. A gyakorlatban azonban csak saját érzéseinkre tudunk közvetlen befolyással lenni, így egyedül önmagunkért tudunk felelősséget vállalni.

5. Az önfeláldozás szükségessége

"Ha jó, értékes és erkölcsös ember akarok lenni, mindenkinek segítenem kell akinek szüksége van rá" - ez a gondolati ismét egy fenntarthatatlanul magas mércét takar, hiszen nem tudunk mindig mindenkinek segíteni. Ha úgy érzed, hogy nem tudsz nemet mondani vagy túl erős bűntudat gyötör minden egyes alkalommal, amikor elutasítod a segítségadást, személyes határaid erősítésére lehet szükséged.

6. Hibázástól való félelem

"A kudarc egyenlő a szégyennel és a gyengeséggel" - ez a gondolat azért veszélyes, mert a csalódás vágányára terel. Tudniillik mindig lesznek akadályok életünk útján, amelyekbe elsőre talán beletörik a bicskánk. El kell ismerni, hogy a hibázás az életben való tanulás természetes része, amelynek nem kell szükségszerűen együttjárnia elkeseredéssel és kétségbeeséssel, ahogy a kritika sem kell hogy lesújtó szenvedést okozzon.

7. Másoknak való irreális megfelelés

"Képesnek kell lennem arra, hogy mindenki elégedett legyen velem" - végezetül, a másoknak való megfelelési kényszer mentén is irreális elvárásokat támaszthatunk önmagunkkal szemben.

A törekvés, hogy mindig tökéletesen teljesítsünk és mindenki elvárásainak eleget tegyünk, éppen olyan fárasztó és hiábavaló, mint visszamerni a vizet a tengerbe. El kell fogadni, hogy mindig lesz valaki, aki nem fog kedvelni, meg fog szólni vagy akár le fog nézni - és ez semmit sem árul el rólad.