A Lelkisúgó pszichológiai Kérdezz-Felelek rovatában névtelenül tehetsz fel olyan kérdéseket a lelki egészség és önismeret témájában, amik foglalkoztatnak. Így kérdezni azért is remek, mivel a Te kérdésed másokon is segíthet. Itt tudhatsz meg többet.

A kérdés:

„15 éves vagyok, hamarosan szakítani fogok a sráccal akivel járok, mert már mániásan fél attól, hogy elveszít és teljesen kisajátított. Nagyon zavaros a családja, sok a gondja, és nem akarom megbántani, ezért azt terveztem a szakításnál azt mondom túl fiatalok vagyunk a kapcsolathoz, ezért veszekszünk sokat. DE a fiú a 16 éves bátyám legjobb barátja, aki szerelmes a barátnőm barátnőjébe. És én lehet, hogy szerelmes vagyok abba a lányba, akit a bátyám szeret. De tetszik még nekem egy 28 éves férfi is, és már elfogadtam, hogy nem lehetünk együtt, de mégis szeretem. De lehet, hogy ezek csak föllángolások, de engem ez nagyon aggaszt. Nem merek erről senkinek beszélni, mert a családom keresztény és én is az vagyok és az a lány is aki tetszik nekem. Lehet, hogy tetszem neki, de lehet, csak én értem félre. Reggel, a suliban órák előtt szoktunk egy kicsit beszélgetni, máskor nem nagyon. A lány az osztálytársam. És ha úgy szakítok azzal a sráccal, akivel járok nem jöhetek össze senki mással, de ha máshogy szakítok megbántom, nem bírnám otthagyni. Nem értem magamat. És úgy érzem hogy fölösleges volt ezeket a kérdéseket föltenni, mert nem fontos. Miért érzem ezt? És mit tegyek, hogy szakítsak a fiúval, mit kezdjek a helyzettel, miért érzem ezt?”

A válasz:

Kedves Kérdező!

Köszönöm, hogy megtiszteltél kérdéseddel, bizalmaddal.

Leveledben azt éreztem, hogy most éppen nagyon bizonytalan vagy, s hogy nem érted önmagadat. Próbálod a legjobb döntéseket hozni, azonban nem tudod pontosan, hogy miért érzed azt, amit, s ettől összezavartnak, elveszettnek érezheted magad. Éreztem azt is leveledben, hogy egyedül maradsz sok érzéseddel és kérdéseiddel, s nem igazán tudsz beszélgetni ezekről senkivel – ez nagyon nehéz lehet.

Szeretném, hogy tudd, hogy egy olyan életkorban jársz, ahol természetes, hogy érzelmeid hullámoznak, váltakoznak, felerősödnek és lecsillapodnak – látszólag sokszor ok nélkül.

Ráadásul ez egy olyan időszak életünkben, ahol sok mindenkit tarthatunk vonzónak, ahol egyszerre érezhetünk romantikus érzelmeket több ember felé. Mégis, fontos tudnod azt is, hogy ezek az érzéseink sokszor a mi fantáziánktól is szólhatnak, a mi elképzeléseinkről vagy vágyainkról és nem biztos, hogy a valóságot tükrözik. (Az érzéseinknek ezért kell általában sokkal több időt adni, mint gondolnánk, hogy letisztulhassanak!)

Érzem, hogy tekintettel próbálsz lenni mindenkire ebben a helyzetben, de azt nagyon fontos tudnod, hogy a szakítás fájdalmát nem lehet elkerülni.

Elkerülhetetlen az, hogy fájjon a másiknak, sőt, Neked is a szakítás – ezt a fájdalmat nem lehet tompítani vagy csökkenteni (rontani azonban lehet rajta – erről itt olvashatsz többet).

Ha a másik hajlamos a kisajátításra és túlzott ragaszkodásra, számolnod kell azzal, hogy érzékenyen vagy heves érzelmekkel fog reagálni a szakításra, de ezt sajnos nem tudod kivédeni.

Azzal, hogy nem a valódi indokaidat mondod el a másiknak, azonban még inkább nehezítheted a szakítást, hiszen magadat is egy olyan szituációba kényszeríted, ahol óvatosnak kell lenned, nem beszélhetsz őszintén az érzéseidről és ahol különböző érzelmi játszmáknak vagy kitéve.

A legjobb ezért, amit tehetsz, ha olyan őszinte vagy, amennyire csak tudsz, és elmondod, hogy úgy érzed, nem vagytok egymásnak valók. Tudom, hogy az őszinteség - még akkor is, ha tapintatosan fogalmazol - nem egyszerű, hiszen félhetsz a másik reakciójától, de sajnos ez kivédhetetlen.

Ezért ebben a helyzetben arra kell emlékeztetned magad, hogy Neked önmagadért kell felelősséget vállalni. Azaz Neked az a feladatod, hogy azt a döntést hozd meg, ami Téged boldoggá tesz; hiszen egy másik embert nem tudsz se megváltoztatni, se boldoggá tenni, se irányítani. (Egy jól múködő párkapcsolatban is azt kell, hogy érezd, hogy független, önálló emberek vagytok, akik megbíztok egymásban, hogy biztonságban vagy, s hogy hosszútávra szeretnétek elköteleződni egymás mellett - erről itt olvashatsz többet.)

Mindenképpen bátorítanálak arra, hogy találj olyan családtagot, ismerőst vagy barátot a körödben, akiben tudod, hogy megbízhatsz, s akivel beszélgethetsz az érzéseidről – akár az iskolapszichológust is felkeresheted, ha elérhető jelenleg az iskolátokban. Ha azonban nincs jelenleg ilyen személy a környezetedben, akkor jó, ha tudod, hogy ingyenesen hívható telefonszolgálatok is rendelkezésedre állnak: a Magyar Ifjúsági Lelkisegély vonalát hívhatod hétköznaponként 17-21 óra között a 137-00 számon, vagy a Magyar Lelki Elsősegély vonalát a 116-123 számon (ez utóbbit éjjel-nappal). Bátran hívd őket, ha úgy érzed, hogy kétségek között vergődsz!

Remélem, hogy tudtam segíteni válaszommal.

Minden jót kívánok Neked,

Betta

FONTOS: A fenti bejegyzés egy online, anonim és önkéntes módon feltett kérdésre, az abban megosztott információk alapján megfogalmazott szubjektív szakmai vélemény, amelyet az Olvasó minden esetben csak a saját felelősségére értelmezhet és használhat fel, s amely nem helyettesítheti a személyre szabott segítséget. Ha szükségét érzi ez utóbbinak, szeretettel ajánlom figyelmébe a www.pszichologuskereso.hu oldalt, ahol lakhelyéhez közel találhat szakembert.