„De azért ez most felülreprezentált, ugye? Ennyire nem lehet durva a helyzet…”
Egy ismerősöm szegezte nekem ezt a kérdést a #metoo kezdeményezés kapcsán, amely a szexuális zaklatás és bántalmazás áldozataira kívánta felhívni a figyelmet.
Sajnos, a bántalmazás minden formája, főleg a családon belüli erőszak sokkal gyakoribb és „durvább” dolog, mint ahogy elsőre gondolnánk – csak nem beszélünk róla, hiszen a „családi szennyes kiteregetése” általában tabunak minősül.
A bántalmazásnak nem csak fizikai, érzelmi és szexuális formái vannak, hanem bántalmazásnak minősül az elhanyagolás is, amely főleg gyermekkorban jelentősen károsíthatja a személyiséget és felnőttkori kötődési problémákat okozhat.
A bántalmazás következményei
A verés, a testi fenyítés, a személyes határok és a gyermek érzelmi tűrőképességének tiszteletben tartásának hiánya nem csak lelki sebeket okoz – mint a mérgező szégyen és az önutálat -, hanem idegrendszeri szinten is károsíthatja a szervezet stresszreakcióját.
Amikor egy gyermek – vagy felnőtt – tartósan ki van a bántalmazás borzalmainak, ún. krónikus traumatizáció alakulhat ki benne.
Ilyen esetekben, a bántalmazott gyermeknek (vagy felnőttnek):
súlyosan károsodhat az önképe, folyamatosan hibáztathatja önmagát („értéktelen vagyok”, „nem vagyok elég jó”) és irreális elvárásai alakulhatnak ki önmagával szemben
a világképe is torzulhat, negatív hiedelmek és attitűdök mentén (pl. „a világ nagyon veszélyes”, „minden ember gonosz”)
sérülhet a saját érzéseivel való kapcsolata és az érzelemszabályozás
súlyos hangulatingadozásoktól szenvedhet (a teljes érzelmi elárasztottság és a teljes üresség végletei között ingadozva)
felnőtt kapcsolataiban sérülhet a bizalom és a kötődés, azaz elköteleződési problémák, közelségtől való félelem, bizalmatlanság jellemezhetik kapcsolatait;
károsodhat önállóságának érzete, hajlamos lehet magát alávetni és tehetetlen pozícióba kényszerülni
megnövekedhet az önsértő- vagy nagy kockázatot jelentő viselkedése (pl. alkohol- és szerhasználat, falásrohamok vagy egyéb étkezési zavarok, stb.)
különösen érzékenység és sérülékenység alakulhat ki egy-egy „gócpontra”, amely hatására egy átlagos szituációt is érzelmileg túlreagál ("kiakad")
hajlama lehet testi (pszichoszomatikus) tünetekre, illetve a traumatizáció kényszeres vagy fóbiás tünetekben, szorongásban, a depresszió vagy a pánik tüneteiben is képet ölthet
#Metoo és a mérgező szégyen
A bántalmazást áthatja a mély szégyen fájdalma:
A trauma központi élménye éppen az, hogy a titok egyszerre kíván kitörni és eltemetődni: egyik oldalról szeretnénk beszélni arról, amire nincsenek szavak, miközben másik oldalról végtelenül szégyelljük azt, ami történt és szeretnénk hogy senki se tudjon róla.
Történetünk felvállalása valóban gyógyíthat, hiszen az igazság mindig felszabadít, akkor is, ha fáj; a #metoo kezdeményezés talán ezért is bátorított a megszólalás mellett. Azonban fontosnak tartom, hogy ez a transzparencia sérülékennyé is teheti az áldozatokat, amennyiben egyedül maradnak szégyenükkel. Ezért nagyon fontos ismerni azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetnek a történtek feldolgozásában.
Traumafeldolgozás és terápiás lehetőségek
Egy tévhit szerint, az abúzus traumáját nem lehet feldolgozni, csak meg lehet tanulni a fájdalommal együtt élni. Ez azonban rendkívül káros, hiszen azt sugallja, hogy nincs más lehetőség, mint magunkkal hordozni történeteink terhét! Fontos tudni, hogy a trauma valóban feldolgozható, a fájdalom elengedhető és képesek lehetünk arra, hogy visszanyerjük az uralmat életünk és érzéseink felett.
Ha Te is abúzus áldozata vagy, bátran merj segítséget kérni. Különösen segítségedre lehetnek klinikai szakpszichológusok, pszichoterapeuták, traumaterapeuták, illetve az EMDR terápia, mint a traumafeldolgozás hatékony módszere.
Mivel a traumáról gyakran nehezen tudunk beszélni, a feldolgozásban segíthet a test-fókuszú pszichoterápia vagy a művészetterápia is.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!