Vannak olyan gyászolóknak mondott kijelentések, amelyeket hiába vezérel a szeretet, a jószándék vagy a segítési vágy, azok észrevétlenül is fájdalmat okoznak. Ezek a tanult mondatok tükrözik a társadalom szegényes információit a gyász jelentéséről, ezért is érdemes tudatosítani őket, nem csak a halottak napi ünnepkör kapcsán.
7 dolog, amit SOSE mondj egy gyászolónak
"Tudom, hogy mit érzel…"
Ahogy minden ember és minden kapcsolat különböző, úgy minden egyes gyász is egyedi. Ezért soha nem tudhatjuk, hogy a másik pontosan mit érez, akkor se, ha volt hasonló veszteségünk. (Egy példán szemléltetve lehet, hogy két személy „szinte ugyanúgy”, hirtelen balesetben veszti el az édesapját; de ameddig egyikőjük apa-gyermek kapcsolatát a szeretetteli melegség jellemezte, a másikét a bizalmatlan, ellenséges hangulat. Így a két gyászfolyamat teljesen különböző érzésekkel telítődhet!)
"Légy erős!"
A „légy erős” lefordítva annyit jelent: Ne mutasd ki az érzéseid. Bár nem szándékosan ösztönzik a gyászolókat fájdalmuk leplezésére, gyakran megtoldják ezt azzal is, hogy „légy erős másokért”, vagy „maradj erős a gyerekekért”. A gyerekek átveszik a felnőttektől látott érzelmi mintákat, így már korán megtanulják, hogy a sírás és fájdalmunk kimutatása nem megengedett, ezzel fenntartva a társadalmi tévhiteket a gyászról, mint a gyengeség jele.
"Légy hálás, hogy ilyen sokáig veled volt..."
Az érzések elnyomásának vagy megváltoztatásának egy másik, burkolt formája, amikor arra bíztatnak, hogy a fájdalom érzését a hálával helyettesítsék. A gyászoló azért sem tud máshogyan érezni, mint ahogy érez, hiszen a gyász a veszteségre adott természetes és normális reakció. Ez a kijelentés ráadásul azt sugallja, hogy a gyászoló nem érezheti magát egyszerre hálásnak és szomorúnak. Pedig amikor gyászolunk, érzéseink nem kizárólagosak: gondolhatunk hálával vissza a szép emlékekre, miközben érezhetjük a hiány fájdalmát.
"Mostanra túl kellene lenned rajta"
Az ilyen mondatok bűntudatot és haragot gerjeszthetnek, hiszen minden gyásznak megvan a maga folyamata és ideje. Bizonyos időpontok vagy „elérendő tettek” (pl. a szeretett fél tárgyaitól való megválás) kiszabása ismét azt erősítheti fel a gyászolóban, hogy vele és érzéseivel van a probléma.
"Ez volt a Sors vagy Isten akarata"
Az, hogy okkal történt, ami történt, nem változtat a veszteség fájdalmán. Az okság tehát nem tünteti el egy csapásra a szenvedést, másrészt pedig egy ilyen mondat dühöt válthat ki, hiszen a miértek keserű megmagyarázhatatlanságára tapint rá. Fontos az is, hogy a vallás sokaknak könnyítheti a fájdalmát, ám egy veszteség megrengetheti hitünket és ilyenkor az is természetes, hogy megkérdőjelezzük spirituális nézeteinket, ezért is érdemes óvakodni ilyen kijelentésektől.
"Foglald el magad"
A figyelemelterelő viselkedések különösen károsak akkor, amikor elvonják a figyelmet valódi érzéseinkről vagy az eredeti probléma súlyosságáról. A figyelemelterelés azért is veszélyes, mert testi tünetekhez vagy feldolgozatlan gyászhoz vezethet.
"Az idő majd megoldja"
A lelki fájdalmainkkal kapcsolatos mítoszok egyik oszlopos tagja, hogy az idő begyógyít minden sebet. Az idő valóban tud segíteni a hegesedésben, de csak akkor, ha előtte kitisztítottuk a sebet. Azaz, bár az idő önmagában nem képes csodára, az eltelte alatt meghozott helyes cselekedetekkel - gyászunk megengedésével, érzéseink teljes megélésével és a múlt elrendezésével - együtt bekövetkezhet gyászunk beteljesítése, illetve a gyógyulás.
Mit mondjunk helyette?
Amikor szeretnénk mondani valamit, mindig az őszinteség a kulcsszó. Amit például mondhatunk: „El sem tudom képzelni, hogy mit érzel vagy min mész most keresztül”, „Nagyon sajnálom, ami történt” vagy „Olyan nehéz ilyenkor mit mondani, alig találom a szavakat”.
Gyakran az jelenti a legtöbbet, ha felajánlunk egy őszinte ölelést. Az is segíthet, ha felajánlunk segítséget, azonban ilyenkor az legyen konkrét, azaz a „Ha bármiben segíthetek, szólj!” helyett mondjuk, hogy „Ha tudok segíteni abban hogy ______, kérlek szólj.”
Bár kínosan érezzük magunkat, ha nem tudunk mit mondani, a gyászolóknak rengeteget jelent, ha fárasztó közhelyek és megjegyzések nélkül, teljes szívükből meghallgatja őket valaki. Ha éppen értesültünk a hírről, és szeretnénk, megkérdezhetjük, hogy „Mi történt?”, de ezt a kérdést csak akkor tegyük fel, ha tényleg olyan helyzetben vagyunk, hogy végig tudjuk hallgatni a (gyakran hosszú) választ.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!