Miért baj, ha valaki maximalista?
A maximalizmusra általában jó tulajdonságként tekintünk, hiszen aki maximalista, az céltudatos, magas teljesítményre törekszik és igyekszik magából kihozni a legtöbbet – legalábbis ez él a köztudatban a maximalistákról. Kevesen tudják azt azonban, hogy a maximalizmus különösen meg tudja bénítani a cselekvőképességünket.
Nagyon sok maximalista van, aki azért nem vág bele az álmaiba vagy azért nem visz véghez egy olyan dolgot amit meg kellene tennie, mert fél, hogy úgyse fogja tudni elég jól teljesíteni azt. A maximalisták ezért – környezetük általános megdöbbenésére – gyakran küzdenek önértékelési problémákkal, sikereik és eredményeik ellenére is.
A maximalizmus rendkívüli módon képes rombolni önbizalmunkat.
Miért olyan nehéz elengedni a maximalizmust?
Nagyon nehéz ellenállni annak, hogy ne sétáljunk bele a maximalizmus csapdájába. A maximalizmus azért is olyan veszélyes, mert ha elvárjuk magunktól a tökéletességet, akkor szinte biztos, hogy nem fogjuk azt tudni elérni.
Azaz, minden esetben, amikor nem vagyunk képesek megfelelni az irreálisan magas mércéinknek, igazolást nyerhet az az önmagunkról alkotott gondolatunk, hogy "nem vagyunk elég jók".
Ebben az értelemben, a maximalista hozzáállás segítségével könnyen és gyorsan „bizonyítékot” nyer önbizalomhiányunk „jogossága”. Mivel (tudattalanul) szeretünk ragaszkodni ilyenfajta önigazolásainkhoz, a maximalizmus elengedése nem egyszerű; de lehetséges, s ehhez 3 alapvető lépést kell megtennünk.
Lehetséges kilépni a maximalizmus örvényéből.
1. Honnan ered a maximalizmusod?
Elsőként meg kell vizsgálni, hogy honnan is ered a teljesítménynyomásunk. Leggyakrabban a másoknak való megfelelés vágya áll a maximalizmus mögött, s ezért fontos, hogy megvizsgáljuk azokat a mintákat, amelyeket ezzel kapcsolatosan kaptunk.
Nagyon korán kezdjük el gyűjtögetni mindazokat az elvárásokat, amiből aztán kialakul a megfelelési kényszerünk.
Kezdetben szüleink, majd kortársaink elfogadását próbáljuk kivívni, míg végül aztán már saját magunknak sem tudunk elég jók lenni. Hogyha tudatosítjuk magunkban ezeket a mintákat, akkor képessé válhatunk arra hogy "újraírjuk" hozzáállásunkat és elengedjük azokat, amelyek már nem szolgálnak minket.
2. Fejleszd az önelfogadásod!
A maximalizmus együtt jár azzal, hogy erősségeink helyett állandóan hiányosságaink vonják el figyelmünket. A második legfontosabb lépés ezért az, hogy elkezdjük erősíteni önelfogadásunkat. Az önelfogadásban az támogathat, ha tisztába kerülünk saját értékeinkkel és azokra összpontosítunk, ahelyett hogy kudarcaink kötnék le gondolatainkat.
Segíthet, ha átgondoljuk, hogy milyen dolgokra vagyunk büszkék az életünkben, hogy mi az, amit elértünk, amit önerőből tettünk meg.
Érdemes tudatosítani magunkban mindazt, amin keresztülmentünk, mindazokat a kríziseket amelyeket sikeresen legyőztünk, de akár azt is, hogy egy aktuális krízisben még mindig kitartóan meg tudjuk vetni a lábunkat – és ezekre a dolgokra meg kell tanulnunk büszkének lenni!
Hibáinkat nem szabad önmagunk értéktelenségének a bizonyítékaként értelmezni.
3. Tekints kudarcaidra más szemmel!
A harmadik lépés, hogy a kudarcainkra más szemmel kell tekintenünk. Hibáinkat nem szabad önmagunk értéktelenségének a bizonyítékaként értelmezni. A maximalizmusból ered az a gondolat is, hogy mindent elsőre és azonnal kellene tudnunk, de ez egyszerűen nem így működik.
Az életünkben MINDEN egy tanulási folyamat része, s erre gyakran kell emlékeztetnünk magunkat.
Fontos, hogy itt nem az önmagunkkal szembeni engedékenységről van szó, hanem a tiszteletről. Tiszteljük meg ezt a tanulási folyamatot, tiszteljük meg hibáinkat, erőfeszítéseinket és próbálkozásainkat, és tiszteljük magunkat annyira hogy nem kényszerítünk magunkra egy olyan irreális elvárást, ami megbetegíthet.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!