Hogyan bocsáss meg önmagadnak?

Tudjuk, hogy hibázni emberi dolog, de ettől még ugyanúgy fáj, ha kudarcot vallunk. Olykor úgy érezhetjük, akkora csalódást okoztunk önmagunk számára, hogy nem tudunk magunknak megbocsátani. Ma három olyan dolgot szeretnék Veled megosztani, amelyek segíthetnek perspektívába helyezni a kudarcodat, s ezáltal hozzásegíthetnek hibáid elfogadásához.

1. Megtanulhatod elfogadni a hibáidat

Ha úgy érzed, hogy szinte összetörsz minden alkalommal, amikor hibázol, valószínűleg nem tanultál meg olyan érzelemszabályozási technikákat, amelyek segítenének elhordozni a kudarccal kapcsolatos feszültségeket. Amikor gyermekként nem látunk mintát arra, hogyan kezeljük a kudarcainkat jól, felnőttként sem leszünk képesek higgadtak maradni. Önismereti munkával nem csak jobban megérthetjük a hibázással kapcsolatos érzelmi működésmódunkat, de elsajátíthatunk olyan megküzdési stratégiákat is, amelyek segítenek kezelni érzéseinket.

omegbocsatas2.jpg

Önelfogadásunk része az a képesség, hogy meg tudjunk bocsátani önmagunknak, ha hibázunk.

2. Önmagadat bünteted, ha nem bocsátasz meg

Amikor nem bocsátasz meg önmagadnak, olyan, mintha újra meg újra szíven szúrnád magad egy olyan dologért, ami már egyszer fájdalmat okozott Neked. Az önmegbocsátáshoz el kell hinned, hogy bármilyen hibát is követtél el, már eleget szenvedtél, s hogy megérdemled a feloldozást. A megbocsátás mindig egy döntésnek a következménye, így akkor is elhatározhatod, hogy megbocsátasz magadnak, ha még nem érzed azt, hogy képes lennél rá. Gyakorold az önmegbocsátást minden alkalommal, amikor szükséged van rá, s észre fogod venni, hogy egyre jobban fogsz fejlődni az önelfogadásban. A cél nem az, hogy vállat tudjunk vonni kudarcaink vagy mulasztásaink felett, hanem hogy tanulhassunk belőlük.

önmegbocsátás3.jpg

A cél nem az, hogy vállat tudjunk vonni kudarcaink vagy mulasztásaink felett, hanem hogy elfogadjuk önmagunkat és tanulhassunk belőlük.

3. Sokszor csak az idő távlatából nyernek értelmet hibáink

Bár az idő önmagában nem gyógyít, mégis meg kell említenünk azt is, hogy az idő néha tényleg segít megválaszolni kérdéseket. Sokszor van az, hogy visszatekintve látjuk csak meg, hogy a „kudarcunk” vagy hibánk valójában a lehető legjobb dolog volt, ami történhetett volna velünk. Így hosszú évek után értelmet nyerhet egy fájdalmat szakítás, egy munkahelyi elbocsátás, egy füstbe ment terv… Bár ettől még fontos elgyászolni veszteségeinket, ez a fajta nézőpontváltás segíthet, hogy ne essünk a katasztrofizálás vagy a maximalizmus csapdájába.


Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!

❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!