Olyan jó lenne azt írni tudni, hogy tettrekészen, kipihenten és kicsattanó formában lépem át az újév küszöbét, ám a valóság az, hogy inkább érzem magam éppen sebesült vadnak, aki árnyékos vackába visszahúzódva próbál erőt gyűjteni.

Nem mintha ijesztegetni akarnék; nem történt „semmi különös” – egyszerűen ilyen a krónikus élet, a maga bejósolhatatlan hullámvölgyeivel.

Lesz még jobb, de most éppen nem jó.

Most éppen nehéz állnom, most éppen a gyulladás győz, most éppen hatástalanok a gyógyszerek, most éppen a fájdalom az úr.

És ez nagyon fontos: Most.

Veszteségfeldolgozás képzésen tanultuk, hogy egészen más azt mondani, hogy „ma rossz napom van”, mint azt, hogy „most éppen rosszul érzem magam”. Más az, hogy „pocsék ez a hét”, mint hogy „pocsék éppen ez a pillanat.”

Ami a pillanatban elviselhető, tartósan elviselhetetlenné válhat.

Éppen ezért, az érzéseidet hagyd meg a jelennek.  

Lehet, jövő héten már jobb lesz. Lehet, három hét múlva vagy csak hat hónap múlva. De a fájdalom jelenében kell maradnom! Ha elszaladnék vele a jövőbe, az nagyon ijesztő lenne.

Lehet, Te is kimerült vagy éppen. Lehet úgy hagyod magad mögött az óévet, hogy éppen mély csalódást érzel valamivel kapcsolatban, esetleg tele vagy kétségekkel a jövőt illetően vagy félsz valamitől.

De ne engedd, hogy a most nehézsége elvegye a jövő reményteliségét, vagy hogy a jövő félelmei megmérgezzék a jelen döntéseidet.

Maradj mindig adott napban, órában, percben.
Lépésről-lépésre.
Levegővételről-levegővételre, amíg túl nem jutsz rajta.

És tudod, mi a jó még a mostban?
Hogy ott rejlik minden, amit tehetsz önmagadért.

Nekem most jólesnek a forró fürdők, több ölelést kérek, mindennél többet jelentenek a baráti beszélgetések, és többet is imádkozom. És talán éppen azért, mert ennyire a jelenben élek, mondhatom, hogy köszönöm, békében vagyok azzal, hogy a dolgok nem mennek éppen jól.

Biztos szívvel tudom kimondani, hogy legyen meg a Te* akaratod. (*Isten, Sors, Karma… bárhogy nevezzelek. Én azért az elsőnek.)

Teljes megadásban vagyok. Őszinte, mély nyugalom van bennem.

Ebből a békéből próbálok majd szórni Nektek ide 2025-ben, és ezt a békét kívánom Neked is az újévre!

Szeretettel,
Betta