A Lelkisúgó pszichológiai Kérdezz-Felelek rovatában névtelenül tehetsz fel olyan kérdéseket a lelki egészség és önismeret témájában, amik foglalkoztatnak. Itt tudhatsz meg többet.
A hónap olvasói kérdése:
“Szép jó napot. Van élettársam, már 6 éve vagyunk együtt. Soha nem volt a kapcsolatunk hibátlan, elég sokat veszekedünk. Nincs bennem semmi érzelem már nagyon rég óta, de most hogy megbeszéltük hogy külön megyünk, a szívem szakad meg és szenvedek. De nehezen elfogadtam, megismertem egy nagyon rendes embert, aki őszintén és teljesen megszeretett engem, találkoztam vele, de nagyon nehéz mert még mindig a volt páromat szeretem nagyon, és ezt a volt páromnak is el mondtam hogy megismertem mást, de nem tudok mit tenni, mert nagyon fáj és nem tudom el engedni. Nem tudom hogy mit tegyek mert van egy kislányunk is és akárhogyan beszéljük meg mindig ugyan úgy fáj.
Egy idegen”
Kedves Idegen!
Köszönöm, hogy megtisztelt kérdésével, bizalmával.
Éreztem soraiban az elengedés nehézségét; azt, hogy szeretne is lépni előre, de vissza is húzza a múltba és élettársához az érzelmeinek súlya.
Egy kapcsolat lezárása olyan veszteség, ami mindig gyászreakciót vált ki belőlünk. Sokan úgy hisszük, hogy addig kell várnunk egy kapcsolatból való kilépéshez, ameddig már nem érzünk semmit. Ez sajnos nagyon félrevezető! Még egy kihűlt kapcsolat végén is megéljük a gyásznak a fájdalmát, mivel az egy kikerülhetetlen, természetes reakció a veszteségre.
Bár mindenki másképpen éli meg azt - hiszen minden gyász egyedi -, a személyre való állandó gondolás vagy a múlton való tépelődés éppúgy a gyászreakciónak a részei, mint az ingerlékenység, az érzelmi hangulatingadozások, egyfajta „kiüresedettség” érzés, alvási és étkezési zavarok, de még a meggyengült önbecsülés is.
Van egy olyan téves elképzelésünk, hogy egy szakítás nem fájna, ha nem szeretnénk a másikat.
Máshogy fogalmazva, azt gondolhatjuk, hogy a szakítás könnyebb, ha már nem szeretjük a másikat, vagy kellően elhidegültünk. Ez azonban cseppet sincs így: a szakítás fájdalmát, azaz magát a gyászt nem tudjuk elkerülni.
Az sem igaz, hogy könnyíti az elengedést, amikor már van valaki új a „láthatáron”, sőt. Amikor úgy lépünk egy új kapcsolatba, hogy nem gyászoltuk még el az előzőt vagy nem zártuk azt le kellően, úgy érezhetjük, hogy összekavarodunk a kapcsolati szálakban, elbizonytalanodhatunk érzéseinkben, s olykor a döntéseinket is megkérdőjelezzük.
Sajnos a gyász fájdalmának, azaz a veszteség élményének elkerülése érdekében hajlamosak vagyunk benne maradni olyan helyzetekben, amelyek valójában már ártanak nekünk, azaz nem szolgálják hosszútávú jóllétünket, életterveinket. Ilyen esetekben meg kell hoznunk a döntést, hogy önmagunk felszabadítása érdekében szembenézünk a gyásszal, és keresztülmegyünk azon.
Egy kapcsolat elengedését önmagában nehezítheti egy harmadik fél megjelenése.
Több oka lehet annak, hogy miért nem tudjuk elengedni a másikat, itt olvashat 3 lehetséges, gyakori okról, illetve az elakadt gyász jeleiről. Mégis, általánosságban elmondható, hogy
az elengedés akkor tud megtörténni, ha beteljesítjük a kapcsolatunkhoz fűződő érzéseinket.
Ennek egyik módja egy veszteségfeldolgozási, önismereti munkában való részvétel. Ehhez hozzátartozhat a kapcsolat részletes átértékelése, a szakítás körülményeinek és okainak feltárása, s akár a korábbi kapcsolati minták szerepe is - mindezt azonban nehéz lehet egyedül feldolgozni.
Ha úgy érzi, hogy az elengedéshez külső segítségre lehet szüksége, szeretettel ajánlom figyelmébe a Gyászfeldolgozás Módszert, illetve specialista kollégáimat, akiket itt találhat meg.
Remélem, hogy tudtam segíteni válaszommal. Kívánom, hogy megtalálja az erőt az elengedéshez és az újrakezdéshez!
Minden jót,
Frankó Betta
A fenti bejegyzés egy online, anonim és önkéntes módon feltett kérdésre, az abban megosztott információk alapján megfogalmazott szubjektív szakmai vélemény, amelyet az Olvasó minden esetben csak a saját felelősségére értelmezhet és használhat fel, s amely nem helyettesítheti a személyre szabott segítséget. Ha szükségét érzi ez utóbbinak, szeretettel ajánlom figyelmébe a www.pszichologuskereso.hu oldalt, ahol lakhelyéhez közel találhat szakembert.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!
