„Nem tudok elszakadni attól a gondolattól, hogy mi lett volna, ha…”

A „mi lett volna, ha…” kezdetű gondolatoknak van egy elképesztő csábítása, már-már varázsa; önmagában azért, mert utólag sokszor minden olyan „egyértelműnek” – olykor szinte nevetségesen érthetőnek - tűnik.

Visszatekintve könnyebb meglátni azokat az összefüggéseket, kiutakat és lehetőségeket, amelyeket akkor és ott hiába kerestünk. A „mi-lett-volna-ha” jellegű gondolatok éppen ezért nagyon veszélyes lejtőn tudnak elindítani bennünket, tudniillik

egy teljesen hamis valóságot tudunk létrehozni azáltal, hogy felépítünk magunkban egy „lehetett-volna-múltat”.

 

Itt és most vs. akkor és ott

Ez a „lehetett-volna-múlt” rendkívüli fájdalmakat tud nekünk okozni.

Egyrészt elrabolja tőlünk a kapcsolódást a jelenhez. Elképzeljük, hogy életünk mennyire másképpen alakult volna, s általában ez a másképp mindig jobbat jelent: úgy képzeljük, hogy könnyebb, szebb, szerelmesebb lett volna az élet, ha azt a párkapcsolatot, munkát, lehetőséget választjuk, amit valójában elengedtünk.

Ez azt eredményezheti, hogy úgy érezzük, hogy csak akkor és ott lehettünk volna boldogok, s elveszítjük a képességünket, hogy örömteli életet éljünk az itt és most-ban.

 

Önvádak és harag

Ezen a lehetséges, de be-nem-következett múlton való ábrándozás megágyaz olyan érzéseknek, mint a bűntudat, a szégyen és a méreg. Nem csak másokra, hanem saját magunkra is haragudhatunk - például azért, mert azt érezzük, hogy ha mi egy bizonyos dolgot máshogy cselekedtünk volna, akkor biztosan más irányba tereltük volna az életünket.

Sokszor azért érezzük magunkat letörve, mert tényleg valamilyen hibát vétettünk. Azonban ha nem tudjuk feldolgozni ennek a kudarcát, akkor

bezárhatjuk saját magunkat ebbe az elképzelt, „hibátlan” múltba, ahol nem követtünk el tévedéseket.

 

Szorongás és lehetett-volna-múlt

Minél hajlamosabbak vagyunk a szorongásra, annál hajlamosabbak lehetünk arra is, hogy felépítsük magunkban ezeket a feltételes valóságokat.

Ezek a belső “álomvilágok” sajnos remek táptalajt nyújtanak a szorongó gondolatainknak. Állandóan ruminálhatunk rajtuk, rághatjuk magunkat az elképzelt történteken, s mindez lekötheti az energiáinkat. Lélektani szempontból ez azért lehet „hasznos”, mert elvonja a figyelmünket olyan jelenbéli helyzetekről, ahol aktívan kellene cselekednünk azért, hogy előrébb jussunk. Ilyen szempontból ez egy védekező mechanizmus is lehet, ami segíthet minket komfortzónánkon belül maradni.

ruminacio.jpg

Ahhoz, hogy elfogadhassuk azt, ami van, először el kell gyászolnunk azt, ami nincs.

Hogyan hagyjuk abba a múltban élést?

Egyrészt, ahhoz, hogy elfogadhassuk azt, ami van, el kell gyászolnunk azt, ami nincs.

A Gyászfeldolgozás Módszer szerint, megbocsátani annyit jelent, hogy feladjuk annak a reményét, hogy a tegnap máshogy is történhetett volna.

Ahhoz, hogy kitörhessünk mi-lett-volna-ha gondolatainkból, el kell gyászolnunk mindazokat a veszteségeket, amelyek visszahúznak a múltba. El kell gyászolnunk azt, amit akkor és ott nem kaphattunk meg. Sőt, szembe kell néznünk azzal, hogy amit mi felépítettünk, az lehet, hogy egy hamis meggyőződésen alapult, s ennek a csalódását is el kell gyászolnunk.

Megbocsáthatod azt is, hogy mindezek miatt, adott esetben nem hónapokat, hanem akár éveket töltöttél azzal, hogy a múltban élj. Ezért is fontos, hogy megtanuld nem összehasonlítani magadat és az életutadat másokkal, hogy megtalálhasd önmagadat és a helyedet a jelen világ(od)ban, a jelen pillanatban.

A múlt elengedéséhez nélkülözhetetlen, hogy megbocsássunk magunknak és másoknak is – ide kattintva olvashatsz többet a megbocsátásról.

 

Segítő mantrák

A következő gondolatok segíthetnek abban, hogy figyelmed a jelenre tudd terelni:

  • A tegnapom nem kell, hogy meghatározza a jövőmet.

  • Elfogadom, hogy olyan gondolatoknak hittem, amelyek nem szolgálták jóllétemet, s egyúttal abbahagyom a múlt kiszínezését.

  • Bármikor dönthetek úgy, hogy felszabadítom magam a múlt történetei alól.

  • Újraírhatom a történetem.

  • Feloldozom magam a múlt láncai alól és elkezdhetem a saját életemet élni.


Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!

❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!