1. Olvass a gondolataimban!
Az első dolog, amivel hajlamosak lehetünk konfliktusokat előidézni, az, ha elvárjuk a másiktól, hogy olvassa a gondolatainkat. Ez egy nagyon veszélyes elvárás, ami könnyen mártír-játszmákba torkollhat. Éppúgy, ahogy mi sem tudhatjuk, hogy mi jár a másik fejében, nem kérhetjük számon a másiktól azt, hogy tudja, hogy mire van szükségünk anélkül, hogy azt kifejeznénk.
A mi feladatunk megtanulni kérni!
Meg kell beszélnünk egymással mindazt, amit tehetünk egymásért. S ha a másik valamit nem úgy csinál, ahogy nekünk az jó, akkor főleg tisztán és egyértelműen kell, hogy kommunikáljunk.
Az, hogy a másik nem tudja, hogy mire van szükségünk, nem annak a jele, hogy ne ismerne minket kellően vagy hogy ne lenne számunkra megfelelő partner. Tudatosítanunk kell, hogy illúzió azt hinni, hogy társunk – legyen az szerelmünk, barátunk vagy családtagunk – mindig képes kell, hogy legyen úgy reagálni ránk, ahogy az nekünk jó és szavak nélkül is kell hogy értse érzéseinket, gondolatainkat.
2. Adj nekem igazat!
A második dolog, amivel rombolhatjuk kapcsolatunkat, ha azt szeretnénk, hogy a másik mindig értsen velünk egyet és mindig adjon nekünk igazat. Sokan képtelenek elhinni azt, hogy lehetünk eltérő álláspontokon, képviselhetünk eltérő nézeteket és mégis elfogadhatjuk egymáséit – a kettő nem zárja ki egymást.
Minél inkább megpróbáljuk ráerőltetni saját nézőpontunkat a másikra, annál többet árthatunk a kapcsolatnak.
Nem várhatjuk el azt, hogy valaki mindenről ugyanúgy gondolkodjon ahogy mi, ugyanazok a dolgok érdekeljék vagy ugyanazon érdeklődési körünk legyen. Teljesen normális az, ha ezek különböznek.
Természetesen, ha az értékrendszerünk túlságosan eltérő, akkor ez megnehezítheti a közös együttélést, együttlétet. Ilyenkor érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy a személyes ellentéteink ellehetetlenítik-e a hosszútávú elköteleződést vagy a kapcsolat jövőjét.
Nem várhatjuk el azt, hogy szerettünk mindenről ugyanúgy gondolkodjon, ahogy mi.
3. Én legyek az életed középpontja!
Nem várhatjuk el a másiktól, hogy kizárólag körülöttünk forogjon az élete. Ha - valamilyen okból - nem adunk a másiknak szabadságot az életében, és korlátozzuk őt (pl. a szabadideje eltöltésében, hobbijaiban vagy céljai kibontakozásában), akkor vágjuk a fát magunk és a kapcsolatunk alatt.
Van, hogy azért szeretnénk irányítani a másik életét és időbeosztását, mert mi szeretnénk magunkat biztonságban érezni vagy mert féltékenységi problémáink vannak. Ezekben az esetekben fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy miről is szól a mi birtoklási vágyunk vagy korlátozási szándékunk. Múltbéli tapasztalatainknak? Önbizalomhiányunknak? Segítési vágynak? Ez utóbbi is előfordul, amikor úgy gondoljuk, hogy a másik nem megfelelő életdöntéseit nekünk kell kijavítanunk. Ez esetben át kell adnunk a felelősséget a másiknak az ő élete felett.
S ha úgy érezzük, hogy nem tudjuk elfogadni a másik személy életvitelét, akkor erről mindenféleképpen beszélnünk kell vele. Hiszen az egészséges, egyenrangú kapcsolatok kulcsa mindig a tiszta, őszinte és szeretetteli kommunikáció.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!
