Miért van az, hogy néha képesek vagyunk lesöpörni a vállunkról egy rossz megjegyzést, míg máskor a minket érő (nem konstruktív!) kritika szíven talál bennünket és nem hagy nyugodni?
Az ilyen kérdések kapcsán szoktam elmondani az egyik kedvenc tanmesémet, a zöldhajú lány balladáját…
A zöldhajú lány balladája
A lány egy reggel elaludt, és késésben indult a munkahelyére. Fontos megbeszélés volt aznap, így szaladt, hogy elérje a járatot. Egész úton morgolódott, hogy nem volt ideje se hajat mosni, se fésülködni, ráadásul idegesítette egy nagy pattanás a homlokán…
Mikor zilálva, izzadva - de még éppen időben beesett, egy rosszmájú kolléganője így fogadta:
- Huh, néztél Te tükörbe? Azt hittem ennél igényesebb vagy!
A lány köpni-nyelni nem tudott, s szégyenkedve elviharzott. Egész nap rosszkedv kerülgette, s próbált elbújni íróasztala mögé.
*
A lány egy reggel remek hangulattal ébredt. Előző nap fodrásznál járt, ahol barna haját elegáns szőkére festette. Amikor belépett a munkahelyére, egy rosszmájú kolléganője így fogadta:
- Huh, néztél Te tükörbe? Nem tudom, mit gondoltál, állati rosszul áll a zöld haj!
A lány értetlenül ráncolta homlokát.
- Miről beszélsz!? – gondolta, majd legyintett és sietett dolgára.
A tanulság
Csak az a kritika fáj, aminek elhisszük, hogy van valóságalapja.
Csak olyan dologgal lehet megbántani, amit mi is elhiszünk, hogy igaz.
Ha tudod, hogy valaki butaságokat beszél, akkor sokkal könnyebb lerázni azt magadról, hiszen nem magadban fogod keresni a hibát. Gondolhatod, hogy biztos neki van rossz napja, neki van valami fel-nem-dolgozott-problémája, de tudni fogod, hogy nem Te csináltál valamit rosszul.
Ha azonban azt érezzük, hogy akár egy fikarcnyi igazság van abban, amivel a másik meg akar bennünket bántani, hajlamosabbak lehetünk visszatámadni, elszomorodni vagy feldühödni.
Főleg, amikor kétségünk van valamivel kapcsolatosan, és valaki pont arra a bizonytalanságunkra tapint rá, veszthetjük el az önbizalmunkat és az önmagunkba vetett hitet.
Mindez ellen úgy védekezhetünk, ha stabil önértékelésre teszünk szert – ezt pedig akkor tehetjük meg, ha megismerjük önmagunkat. Ha nem csak azt tudjuk, hogy milyenek vagyunk, hanem azt is, hogy milyenek nem.
Emlékezz a zöldhajú lányra bármikor, amikor úgy érzed hogy fájdalmat okoz Neked valaki a szavaival és tedd fel magadnak a kérdést, hogy igaz-e ez? Biztos, egészen biztos, hogy igaz?
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!
