Amikor meg akarunk változni vagy fejleszteni akarjuk önképünket, szembe kell néznünk azzal, hogy kinek is látjuk azt, akik vagyunk. Hogy mi is az a történet, amit mesélünk önmagunknak, önmagunkról. Ma egy furcsa és elgondolkodtató gyakorlatot szeretnék megosztani Veled, amelyik segíthet abban, hogy más színben lásd önmagad.
Meséld el a történeted... egy kicsit másképp.
Tedd fel magadnak a kérdést:
Ha 3 mondatban kellene összefoglalnod az életed, hogyan foglalnád össze?
Ha most felvonod a szemöldököd, persze, jogos a reakciód: hiszen egy életet lehetetlen összefoglalni 3 mondatban! Mégis, ez egy nagyon érdekes önismereti gyakorlat, hiszen az a célja, hogy elgondolkodj azon, mit is tartasz életed esszenciájának, azaz hogyan is sűríthetnéd össze azt, akinek tartod magad.
Ez nem egyszerű feladat, adj magadnak annyi időt, ami szükséges.
Miután leírtad a három mondatot az életedről, vizsgáld meg:
Miről is szólnak a soraid?
Hűen tükrözik az életed?
Milyen kulcsesemények vagy emberek vannak benne?
Milyen érzéseket lehet kiolvasni a sorok közül?
És milyen érzések keletkeznek Benned, ahogy olvasod az összefoglalódat?
Vedd kezedbe a tollat - légy életed szerzője.
Írd újra.
Lehet, az az érzésed támad, hogy valami hiányzik leírásodból. Az a dolog, ami hiányzik, valószínűleg ugyanúgy egy sarkalatos pontja az önképednek. Lehet, hogy feldolgozatlan veszteségek is megjelennek összefoglalódban. Ezek mind-mind útmutatásul szolgálhatnak Neked önismereti utadon, ezért kérlek, ne ítélkezz önmagad fölött semmiért, bármi is jelenik meg a papíron.
Ha úgy találod, hogy történeted inkább gátol, mint segít, most
lehetőséged van arra, hogy átfogalmazd ezt a három mondatot úgy, hogy az egy pozitív, Téged támogató jelentéssel bírjon.
Itt van egy példa az átkeretezésre, ugyanarról az életről:
„Amióta élek, mindenki bántott és sosem éreztem, hogy bárki szeretett volna. Mindenért kínkeservesen kellett megküzdenem, ráadásul tök egyedül, mert senkire nem számíthattam. Nem látom tisztán a jövőmet, gyengének és tehetetlennek érzem magam.”
E helyett…
„Nagyon nehéz gyerekkorom volt, amelyben nem kaptam meg azt az alapvető szeretetet sem, amire szükségem lett volna. Újra és újra fel kellett építeni az életem, mindig egyedül és önerőből kellett túlélnem. De büszke vagyok magamra, mert sikerült, kitartottam és tudom, hogy bármit hoz a jövő, képes leszek megélni a jég hátán is.”
Mint látod, az első 3 mondatból a keserűség sugárzott, míg a másodikból az erő. Pedig nem írtuk át a történteket, nem tagadtuk le, ami történt és nem tettük semmissé az elszenvedett fájdalmakat!
Ezt Te is megteheted saját történeteddel. A kifejezésnek, az írásnak nagy ereje van. Ha kell, merd újrafogalmazni önmagadnak mondataid és leírni azt a történetet, ami önbizalmat ad Neked.
…S ezután?
Ne érts félre: életünk feldolgozása nem ilyen egyszerű, hogy egy gyakorlattal „kipipálhatnánk és túllehetnénk rajta”, s gyakran ehhez külső segítségre is szükségünk van. De már ezzel a fajta átkeretezéssel is rengeteget segíthetünk magunkon, és oldhatjuk az önértékelésünkkel kapcsolatos szorongásainkat, főleg akkor, amikor azt érezzük, hogy a múltunk akadályoz minket megélni a jelenünket.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!
