Lehet, hogy él az anyukád - de úgy érzed, hogy soha nem volt melletted, hogy soha nem szeretett feltétel nélkül és a mai napig is érezteti Veled, hogy nem vagy neki elég jó.
Lehet, hogy látszólag tökéletes az életed - de krónikus fájdalom kínoz.
Lehet, hogy van 2 gyereked - de ott van az az első terhességed, a kisbabád, aki végül nem született meg.
Lehet, hogy van egy titkod, aminek terhét cipeled magaddal, vagy ott van az az esemény az életedben, amit nem tudsz elfelejteni, s amit kísért.
Lehet, hogy fel kellett adnod egy álmodat, lehet, hogy nem sikerült valami, amire nagyon vágytál, vagy amiért nagyon sokat tettél.
A fenti csak néhány példa azon láthatatlan veszteségek közül, amelyeket cipelhetünk magunkkal, s amelyek észrevétlenül, de tartósan gyengíthetnek minket.
Láthatatlan veszteségnek nevezünk minden olyan érzelmi terhet és fájdalmat, aminek nincsen “látható” következménye, illetve amit társadalmi normák szerint nem ismerünk el vagy nem tekintünk “valódi” veszteségnek.
“Meghalt valaki? Nem. Nincs is igazi baj, Te csinálsz csak ügyet belőle.”
Ha azt gondolod, hogy az ilyen és ehhez hasonló mondatok ritkaságnak számítanak, sajnos, tévedsz.
Miért különösen nehéz láthatatlan veszteséggel élni?
A láthatatlan veszteségek a veszteségeknek egy különösen megterhelő formáját jelentik.
A láthatatlan veszteségeket:
általában egyedül, magányosan cipeljük
sokszor titkoljuk vagy szégyelljük azokat mások előtt
gyakran övezi őket valamilyen stigma (pl. terhességmegszakítás)
mások hajlamosak félreérteni azokat vagy nem fogadják el “valódi” problémáként
illetve gyakran hasonlítják össze azokat mások problémájával (“Neked még bezzeg szerencséd volt, mert a másik azt vesztette el, hogy…”; “Legyél hálás, amiért Neked van ép kezed, ép lábad…”, stb.)
Mindezek miatt, a láthatatlan veszteségekkel élők sokszor nem érzik jogosnak a saját érzéseiket, vádolják saját magukat érzéseik miatt vagy azt kívánják, bárcsak “nagyobb bajuk” lenne, hogy “rosszul érezhessék magukat.”
A láthatatlan veszteségek magukban hordozzák az érzelmi kimerülés lehetőségét. További gyakori következményeik közé tartozik:
általános frusztráltság, alacsony feszültségtűrés-küszöb (ingerlékennyé válunk és “csattanunk” mindenre)
kapcsolataink romlása (hajlamosak vagyunk eltávolodni, ha azt érezzük, hogy nem kapunk megértést vagy feltétlen támogatást)
érzelmi hangulatingadozások
sebezhetőség érzése, túlzott érzékenység (gyakori sírás, gyakran „indok nélkül”)
csökkent hatékonyság, célok elvesztése, reménytelenség érzésének megjelenése
krónikus fáradtság
alvási és étkezési zavarok
Mit tehetsz magadért, ha láthatlan terheket cipelsz?
Hogyan küzdj meg egy láthatatlan veszteséggel?
Ismerd el az érzéseid. Először is magad számára ismerd el azt, ami történt. Jogod van az érzéseidhez! Tudd, hogy a veszteséged semmivel sem kevesebb, mint másé, csak azért, mert nem “látványos”.
Amikor láthatatlan veszteséggel küzdünk, gyakran érezhetjük magunkat bűnösnek vagy felelősnek, olyankor is, amikor valójában a körülmények áldozatai voltunk. Emlékeztesd magad arra, hogy nem Te okoztad magadnak a bajt, se nem “vonzottad be azt”.
Szeretettel gondoskodj önmagadról. Bármi is történt, megérdemled a szeretetet, a törődést, az önmagadra figyelést. Ha kell, apró lépésenként építsd fel az önszeretetet a gyakorlatban.
Ne állítsd magad elé irreális mércéket. Gyakorold a türelmességet magaddal szemben! Ne várj magadtól emberfeletti teljesítményt, s azt, hogy egyik pillanatról a másikra képes légy elengedni a múltat.
Tápláld magadban a reményt. Ne add fel! Ne engedd, hogy a visszaesések, a rosszabb napok elvegyék az apró sikerek örömét. Ünnepelj meg minden apró előrelépést a gyógyulás útján.
Ne hasonlítsd magad össze másokkal. Az állandó összehasonlítás csak gyengít Téged!
Próbáld meg függetleníteni magad mások hozzászólásaitól. Gyakran mások hasonlítgatják veszteségeinket mások tragédiáihoz, sokszor azon jószándéktól vezérelve, hogy a “perspektívaváltás majd segít” - ez azonban a veszteségcsökkentés egyik formája, ami nagyon káros - itt olvashatsz róla többet.
Ha már képes vagy rá, fordítsd a figyelmed arra, ami jó az életedben. Nem, a hála nem old meg mindent (mindenképp olvasd el a háláról szóló írásomat!). Azonban ha késznek érzed rá magad, foglalkozhatsz a hálával, hiszen tényleg sokat tud segíteni a kiegyensúlyozottságod visszanyerésében, ha figyelmedet tudatosan tereled a Téged erősítő dolgokra.
Támaszkodj egy bizalmasodra! Láthatatlan veszteségekről nehéz beszélni, és nehéz kivel beszélni róluk. Ennek az egyik oka, hogy ritka, hogy valaki képes csak meghallgatni, nem okoskodni, értelmezni vagy elemezi, hanem egyszerűen csak nyitott szívvel meghallgatni és elfogadni a másik érzéseit (sokszor ez a legnagyobb segítség, amit adhatunk!). Ha van ilyen ember az életedben, akiben megbízhatsz, merj beszélni az érzéseidről, hiszen könnyítheted a terhedet, ha biztonságosan kifejezheted ami nyomja a szíved.
Kérj segítséget, ha úgy érzed, nem bírod egyedül. Sokszor érezhetjük azt, hogy a baráti támogatás vagy szeretteink ölelése nem elég. Ilyenkor bátran érdemes felkeresni egy szakembert, aki segíthet a múlt és a történtek feldolgozásában.
Emlékezz arra, hogy a múlt veszteségei nem kell, hogy a jövődet is meghatározzák.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt jelenthet!
