Amikor elkezdünk a lelki egészségről beszélni, előbb-utóbb szóba kerülnek a mentális zavarokra szedhető gyógyszerek kérdése: Szedjük, vagy ne szedjük? Többet ártunk vele, mint használunk? Kinek való, kinek nem?

Előre bocsátom, hogy ez egy nagyon nehéz - és egyáltalán nem olyan egyértelműen megválaszolható - kérdés, amiről egy ideje le akarom már írni a véleményem. A vélemény szót azért is szeretném külön kiemelni, mert kollégánként eltérő, hogy ki-milyen állásponton van a kérdést illetően. Végső soron, mindenkinek önállóan kell döntést hozni a kérdésben, s ez azt is jelenti, hogy nincs jó vagy rossz döntés - mert mindannyiunk egyedi, mindannyiunknak más segíthet.

“Dilibogyók” és társaik

Vannak, akik nem merik bevallani, hogy gyógyszereket szednek pszichológiai jóllétük érdekében… Sajnos, még mindig elég nagy a stigma a gyógyszerszedéssel – s általánosságban a mentális betegségekkel - kapcsolatosan.

Ennek egyik oka, hogy a mentális betegségekre még mindig nem tekintünk “valódi” betegségekként.

Tipp: Beteg, aki pszichológushoz jár?

Pedig a mentális zavarok egy jó része nem – vagy legalábbis nem kizárólag - „a fejben dől el”, mögöttük ugyanúgy összetett agyi, biológiai, neurológiai folyamatok állnak. Ráadásul egyes pszichiátriai kórképek kezeléséhez nélkülözhetetlenek a gyógyszerek. Vannak olyan mentális zavarok – mint például a skizofrénia -, ahol a gyógyszerek (antipszichotikumok) szedése elengedhetetlen a tünetmentesség elérésében!

Ezért általánosságban azt mondhatjuk, hogy a gyógyszerektől való teljes elzárkózás némely esetben nagyobb kockázattal jár, mint az esetleges mellékhatások.

Fontos, hogy áttekintően járjunk el akkor, amikor gyógyszeres kezelésbe kezdünk, annak érdekében, hogy valóban személyre szabott segítséget kaphassunk tüneteink enyhítéséhez. A legtöbb pszichiáter mindazonáltal támogató szokott lenni abban, hogy a gyógyszeres kezelést kiegészítse valamilyen pszichoterápiás módszer.

Tipp: Pszichológus vagy pszichiáter - kihez forduljak?

Ami a gyógyszerek mellett szól…

A gyógyszerek előnye, hogy könnyen elérhetőek és gyorsan hatnak. Elég hamar el lehet jutni egy pszichiáterhez, illetve a gyógyszertárba, így az rövid idő alatt és hatékonyan enyhítheti a tüneteinket. Ezzel szemben, egy terápiás vagy önismereti folyamatban nem biztos, hogy az ember azonnal érzi a változást.

Egy további fontos és nem elhanyagolható szempont, hogy a gyógyszeres kezelés anyagilag is kevésbé megterhelő. Magyarországon - de világszerte is - nem mindenkinek van alternatívája a gyógyszeres kezelésre, amely általában olcsóbb, mint a pszichoterápia. Ráadásul elég egy rossz tapasztalat egy pszichológussal vagy terapeutával, hogy aztán soha többet ne tegye az ember pszichológiai rendelő közelébe a lábát. (Pedig ez is csak ugyanúgy szakma, mint a fodrász vagy a pék - de ez egy másik cikk témája.)

A gyógyszerek további előnye, hogy biztonságérzetet adhatnak. Mivel bármikor “kéznél vannak”, azonnali segítséget nyújthatnak akkor, amikor elárasztanak bennünket a tünetek.

…és ami a gyógyszerek ellen

A gyógyszerek egyik legnagyobb hátrányakent azt tartják számon, hogy elveszik az ún. szenvedésnyomást. Szokták mondani, hogy ha nem akarsz változtatni, még nem szenvedsz eléggé, s ebben van némi igazság. (Más, amikor szeretnénk változni, csak nem tudjuk, hogy azt hogyan érjük el.)

Tudniillik a fájdalom mindig egy jelzés testünk vagy lelkünk részéről, ami változtatásra ösztönöz, s ebből a szempontból fájdalmas érzéseink elnyomása nem kifizetődő.

Ha letompítjuk a fájdalmat, az olyan, mintha nem érzékelnénk a szöget, amit belevertünk az ujjunkba; attól, hogy nem érezzük, még ott van a szög, ami a fájdalomcsillapító hatás elmúltával újra meg újra fájni fog.

Ha eltűnik a szenvedésnyomás, benne maradhatunk egy helyzetben, ami továbbra is fájdalmat okoz nekünk. Magyarul, ameddig a tünetet kezeljük, s nem a kiváltó okot, hosszútávon nem érünk el eredményt.

Sajnos, gyakran találkozom azzal is, hogy a gyógyszert akkor is felírják, amikor nem kellene. (Pl. nem mindegy, hogy gyászolunk vagy depressziósak vagyunk - amíg előbbin nem segítenek az antidepresszánsok, utóbbin igen).

Ennek az lehet a következménye, hogy a gyógyszerek jobb esetben csak nem használnak, rosszabb esetben súlyos mellékhatásokat okozhatnak vagy rontják is a tüneteket.

(“Elzombisítanak”, “kiütnek” - szokták mondani a klienseim.)

Végül, a gyógyszerek ellen szól az is, hogy érzelmi függőséget okozhatnak - bár tévhit, hogy aki egyszer elkezd gyógyszert szedni, utána soha nem fog tudni leállni róla.

Ezek alapján, mint pszichológus, én személyesen azt vallom, hogy ha nem szükséges, ne gyógyszerezzünk.

A tüneti kezelés mellett mindig érdemes feltárnunk a kiváltó okokat is.

Összefoglalásképpen, amit érdemes betartani a gyógyszerszedés kapcsán:

Válasszunk olyan pszichiátert, akiben megbízunk, akivel őszintén beszélhetünk kérdéseinkről, s akár a gyógyszerszedéssel kapcsolatos félelmeinkről is, és fogadjuk meg az ő kezelési utasításait.
Ne szégyelljük a gyógyszer szedését; ha szükséges, bátran vegyük be, lelkiismeretfurdalás és rossz érzések nélkül!
Mindig tartsuk be az előírt mennyiséget, azt ne lépjük túl!
Ha úgy érezzük, hogy szeretnénk csökkenteni az adagot vagy elhagyni a gyógyszert, kérjünk segítséget szakembertől.
Ha mellékhatásokat érzékelünk, mindenképpen konzultáljunk kezelőorvosunkkal!
Érdemes elsajátítanunk valamilyen érzelem- vagy stresszkezelési technikát annak érdekében, hogy ne egyedül a gyógyszerre kelljen szorítkoznunk olyankor, amikor elönt a szorongás.