Ahogy a köznyelvbe beszivárognak a különböző pszichológiai fogalmak, úgy terjed el azok téves használata is. Az egyik gyakori félreértés, amikor szinonimaként használjuk az introvertáltságot és a szociális szorongást, pedig a két fogalom egészen mást takar. A különbséget azért kell ismernünk, hogy ne patologizáljuk azt, ami normális, és ne normalizáljuk azt, ami patológiás!
Az introvertáltság jelei
Az introvertáltság egy bizonyos személyiségtípusra utal. Jung, a fogalom megalkotója a tudat irányultságaként határozta meg az introvertáltságot. Ennek megfelelően extrovertált az, aki gondolatait és figyelmét elsősorban kifelé, külső ingerek és mások felé fordítja, míg introvertált az, aki inkább belső megélései felé.
Egy introvertált típusú személy:
szeret befelé fordulni, saját gondolataiban elmerülni
hajlamos az egyedüllétet előnyben részesíteni (de ettől még igényelheti a társaságot!)
szívesen köti le magát magányos tevékenységekkel
jobban elfárad a sok emberrel való találkozásban
inkább kevés, de mély kapcsolat fenntartására törekszik
Ez nem jelenti azt, hogy az introvertált nem lenne képes jól érezni magát mások körül, hogy nem törődne másokkal vagy hogy szándékosan kerülné az embereket. Az introvertált továbbá nem “furamókus”, aki örökké zavarban van mások előtt, bár tény, hogy mások általában csendesebb, visszafogottabb típusként írják le.
Tudtad? Az introverzió és az extraverzió egy skála két végpontjaként írható le, így nagyon ritka, hogy valaki “tiszta’ típus legyen; legtöbben kevert típusok vagyunk.
A szociális szorongás tünetei
A szociális szorongás a fentiekkel szemben nem egy normális személyiségvonás, hanem egy patológiás viselkedésmintázat, amely a mások megítélésétől való állandó félelemre utal.
Aki szociálisan szorongó:
nagyfokú feszültséget és félelmet él át szociális helyzetekben, ami miatt törekszik arra, hogy elkerüljön másokat
retteg attól, hogy mások elítélik szavai, tettei, kinézete, (stb.) alapján és szorong attól, hogy elutasíthatják
negatív gondolatokat és történeteket színez ki önmagának arról, hogy mit gondolnak róla mások
esetlennek és szerencsétlennek élheti meg önmagát, amikor kapcsolatba kell lépnie egy másik személlyel
ha idővel egyre kevésbé mer kimozdulni vagy kapcsolatba lépni másokkal, legrosszabb esetben akár teljesen izolálódhat is a külvilágtól
És mi van a szégyenlősséggel?
Tévhit, hogy aki zavarban van mások előtt, szociális szorongásban szenved! Normális, ha valaki szégyenlős - életünk egy pontján valamennyien azok vagyunk -, azonban ha valaki szégyenlős típusként sorozatosan rossz tapasztalatokra tesz szert, akkor a szégyenlősség talaján kialakulhat a szociális szorongás jellegzetes elkerülési mintázata.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!
