Sajnos olykor fájdalmas, de örökérvényű igazság, hogy egy másik embert nem tudunk megváltoztatni, csakis önmagunkat. Ám ha meg is értjük ezt, s elfogadjuk, hogy egyedül önmagunkért tudunk felelősséget vállalni, felmerülhet bennünk a kérdés:
Hogyan tudom a gyakorlatba átemelni azt, hogy ne akarjam megváltoztatni az anyámat, hogy elengedjem a kollégám megjegyzéseit, hogy elfogadjam a páromat olyannak, amilyen?
Ma 3 olyan gondolatot szeretnék megosztani Veled, ami ebben segíthet (s amit akár mantraként is felhasználhatsz a kihívásos helyzetekben).
1. Ne öntözz száraz virágot
Rengeteg szellemi és érzelmi erőnket emésztheti fel, ha állandóan a másik ember viselkedésén töprengünk vagy azt elemezgetjük magunkban. Ez azért is különösen kimerítő, mert nem tudjuk irányítani a másikat, s szélmalomharcként élhetjük meg az erre tett törekvéseinket.
Képletesen ez olyan, mintha egy már elszáradt virágot öntöznél; akármennyi vizet önthetsz rá, sajnos nem fogod tudni megmenteni.
Emlékeztesd tehát magad, hogy az energiád rendkívül értékes; csakis arra fordítsd, ami megérdemli a figyelmed, s amit ténylegesen tudsz irányítani. A saját reakcióid és cselekedeteid felett mindig van hatalmad!
Fordíts a figyelmed arra, ami felett van kontrollod.
2. Dönts a megbocsátás mellett
“De Betta, mit csináljak, ha tudom, hogy az a helyes, amit én képviselek? Miért nekem kellene megváltoznom, ha ő az, aki állandóan bánt engem?” – merülhet fel Benned a kérdés.
Ez esetben megbocsáthatod neki, hogy nem úgy látja a dolgokat, ahogyan Te. Megbocsáthatod neki, hogy másképpen gondolkodik.
Megbocsáthatod neki, hogy nem az, akinek Te akarod látni. Vagy hogy sose volt az, akire szükséged lett volna.
Megbocsáthatod neki, hogy fájdalmat okozott, és még azt is, hogy lehet nem képes arra, hogy ne bántson. Megbocsáthatod neki az érzelmi éretlenségét, a felelőtlenségét vagy a nemtörődömségét anélkül, hogy hagynod kellene magad tovább bántani.
A megbocsátás mindig egy döntés, ami feloldozhat és szabaddá tehet, bár egy nagyon félreértett fogalom – az ezzel kapcsolatos mítoszokról itt olvashatsz többet.
További olvasnivaló: Engedd el az elvárásaid… vagy ne?
Dönthetsz úgy, hogy felszabadítod magad a másik ember életének terhe alól.
3. Más utakon járunk
Néha egyszerűen arra van szükség, hogy abbahagyjuk a ragaszkodást és engedjük a másikat járni a saját útját, akkor is, ha azzal nem értünk száz százalékosan egyet.
Ez az elengedés fájdalmas lehet és azt érezhetjük, hogy bárcsak megakadályozhatnánk a másik ember tetteit, de nem tehetjük – mivel nem élhetjük egy másik ember életét.
A mi feladatunk, hogy a saját utunkat találjuk meg, s önmagunkban, másoktól függetlenül teremtsük meg azt a boldogságot, amit aztán megoszthatunk azokkal, akiket arra érdemesnek tartunk.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!
