Rengeteg kapcsolati probléma táplálkozik mentalizációs nehézségekből. De mit is jelent ez a fogalom, és mitől alakulhat ki annak hiánya?
Mi a különbség empátia és mentalizáció között?
Az empátia az együttérzésre vonatkozik, s arra, hogy képesek vagyunk-e pontosan megállapítani egy másik személy érzéseit (pl. különbséget tudunk tenni a között, hogy a másik éppen haragos vagy szomorú.)
A mentalizáció arra a belső, automatikusan zajló folyamatra vonatkozik, amelynek segítségével képesek vagyunk megérteni embertársaink szándékait és viselkedésük mozgatórugóit.
Röviden, a mentalizáció a szempontváltás és a szándék-értelmezés képességét jelenti.
Például, ha valaki elindul a villanykapcsoló felé, tudjuk, hogy fel akarja kapcsolni a lámpát. Ez teljesen magától értetődőnek tűnik, pedig bonyolult folyamat zajlik le ilyenkor az agyban - a másik testtartásából, mozgásából, tekintetéből érzékeljük a szándékát és mindezek mentén bejósoljuk a viselkedését.
Ha valaki elindul felém az utcán, akkor viszont már nem biztos, hogy egyértelműen meg tudjuk mondani, hogy mit akar:
Segítséget akar kérni?
Bántani akar?
Vagy csak összetéveszt valakivel?
Ha valakinek mentalizációs problémái vannak, félreérthet bizonyos jeleket, illetve téves szándékokat feltételezhet a másik viselkedése mögött.
Feltételezéseink és elvárásaink annak megfelelően alakulnak, hogy korábban milyen tapasztalataink voltak.
A kötődés szerepe a mentalizációban
Ha valaki tévesen mentalizál, a szokásosnál gyakrabban kerülhet konfliktusokba. Minél árnyaltabbak az érzelmek egy adott szituációban, illetve minél bonyolultabb vagy terheltebb egy kapcsolat, annál nagyobb az esély arra, hogy a mentalizáció félrecsússzon.
A mentalizációs képességünket alapvetően befolyásolják korai emlékeink és a minket érő környezeti hatások. Ezen belül is, a mentalizáció alapját az elsődleges gondozóval (szülő) való biztonságos érzelmi kötődésünk határozza meg. (Azonban fontos, hogy léteznek olyan veleszületett neurológiai elváltozások, illetve agyi sérülések is, amelyek megzavarhatják a mentalizáció kialakulását, például az autizmus esetében.)
Amennyiben egy gyermek nem kap tudatos figyelmet, illetve támogatást abban, hogy érzelmeit és mások érzéseit értelmezni tudja, sérülhet a képessége, hogy megértsen másokat – és így önmagát is.
Ráadásul, minél inkább ki van téve egy gyermek a felnőttek szélsőséges – és az ő szempontjából gyakran értelmezhetetlen – viselkedésének, annál inkább megnő a veszélye annak, hogy rossz ok-okozati következtetéseket vonjon le. Ezek a mélyen rögzült „magyarázatok” később, felnőttként is problémákat eredményezhetnek.
“Hogyan vegyem rá a másikat arra, hogy lássa az én nézőpontomat?”
Bár egy másik személyt nem vehetjük rá arra, hogy másképpen nézzen egy adott helyzetre, mi megtehetjük ugyanezt. Minél többet gyakoroljuk a szempontváltás képességét, annál nagyobb rugalmasságra tehetünk szert. S ez bár nem fogja megváltoztatni a másikat, de segíteni fog minket abban, hogy kezelni tudjuk érzelmeinket, s hogy higgadt döntéseket hozhassunk egy adott szituációban.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!
