Ki ne emlékezne arra, amikor gyerekként a járda repedései között lépdeltünk annak érdekében, hogy ne feleljünk?
Ha nem is egész pontosan ez, de valami hasonló emléked minden bizonnyal Neked is van arról, hogy mit “kellett” megtenned annak érdekében, hogy elkerülj vagy elérj valamit, amit szeretnél.
Gyerekként hajlamosak vagyunk ok-okozati kapcsolatot feltételezni olyan események és dolgok között, amelyek között valójában nincsen kapcsolat. Ezt, a gyermekek világképére jellemző, sajátos „babonás” gondolkodást nevezzük a pszichológiában mágikus gondolkodásnak.
Ami természetes gyerekkorban, azonban már akadályozhat minket felnőttkorban - ugyanis kevesen tudják, hogy felnőttként is hajlamosak lehetünk arra, hogy beleessünk a mágikus gondolkodás csapdájába. Miért veszélyes mágikusan gondolkodni? És miért olyan nehéz észrevenni, amikor irreálisan gondolkodunk?
A mágikus gondolkodás egy olyan gondolkodási mintázatra utal, amelyet gyerekkorunkból hozunk magunkkal.
“Varázslatos” hiedelmeink
Minden alkalommal mágikusan gondolkodunk, amikor úgy gondoljuk, hogy gondolataink vagy tetteink erejével képesek vagyunk elkerülni egy fájdalmas eseményt vagy elérni egy kívánt eredményt.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy sosem állnának eszközök rendelkezésünkre ahhoz, hogy a mi általunk kívánt irányba mozdítsunk egy bizonyos eseményt. A mágikus gondolkodás azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyeket valójában nem tudunk irányítani, s ezáltal a kontroll illúzióját nyújtja nekünk.
Egy másik személy érzéseit például nem tudjuk irányítani. Mégis, szakítások után gyakran hangzik el a mondat: "Ha akkor és ott megtettem volna azt hogy ____, most biztos hogy szeretne engem …"
A mágikus gondolkodás akkor is elferdítheti érzékelésünket, amikor nem merünk szembenézni a valósággal.
Néhány további példa a mágikus gondolkodásra:
"Ha elég kitartó vagyok, meg fog változni mellettem."
"Majd boldogok leszünk akkor, amikor elköltözünk."
"Minden jóra fordul majd, ha kilépek a munkahelyemről."
"Képes leszek szeretni magam, ha fogyok tíz kilót."
"Amint lesz pénzem, megtalálom életem párját."
"Ha feláldozom magam másokért, egyszer majd értékelni fognak."
A mágikus gondolkodás lerombolhatja önértékelésünket.
“Ha majd… akkor…”
Ha egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk ezeket az állításokat, láthatjuk, hogy azok irreális gondolatokon alapulnak; az önszeretetünket nem a testsúlyunk határozza meg, a párkapcsolatunkat nem a pénztárcánk, s semmi nem garantálja, hogy a külső körülmények változása a belső megélésünket is megváltoztatja majd.
A mágikus gondolkodásból azért olyan nehéz kilépni, mert “bizonyítékokat”, érveket és önigazolásokat gyűjthetünk elképzeléseink mellett:
“A másiknak van pénze, tehát barátnője is van”
vagy
“A másik boldog, mert vékony…”
Ezek a megfigyelések mindig torzítanak, hiszen sosem látjuk azt, ami valóban zajlik egy ember szívében és életében. Ezekre a torzításokra épülő hiedelmeink azonban rendkívül veszélyesek, hiszen akadályozhatnak minket abban, hogy jól érezzük magunkat a jelenben, elégedetlenné tehetnek és lerombolhatják önértékelésünket.
A mágikus gondolkodás legnagyobb veszélye tehát az, hogy irreális feltételekhez kötjük boldogságunkat vagy jóllétünket.
A csalódások elkerüléséhez meg kell tanulnunk felismerni ezeket az irreális elvárásainkat, illetve hogy mely dolgok fölött rendelkezünk valóban irányítással - például gondolataink és lelki egészségünk felett.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess @lelkisugo és iratkozz fel a Lelkisúgó havi hírlevelére!
❤ és mutasd meg másoknak is, akiknek inspirációt vagy segítséget jelenthet!
